Jön a vihar

Újra jön egy hatalmas vihar!
Furcsa, de én imádom a vihart! Imádom, ahogy a villámok cikáznak, szeretem a zuhé előtti csendet, szeretem ahogy az eső elmossa a szagokat-, a lezúduló esőcseppek hangja elnyomja a modern kor zajait, zörejeit. Szeretem ahogy elcsendesedik, és az ázott növények, és a víztől nedves fű illata elvegyülve csiklandozza meg az orromat.
Tisztelem a természet erejét, mert tudom, hogy csak egy aprócska piszok vagyok az univerzumban!
Egy aprócska pötty, aki ugyanabból a csillagporból lett összegyúrva, mint az Univerzum összes többi bolygója. Ugyanabból a csillagporból származom, és ugyanazok az energiák mozgatnak, amelyek az üstökösöket is.
Abból a csillagporból vagyok, amiből Dzsingisz kán-, Néró vagy Napóleon!

És ahogy jön a zápor, el is fog csendesedni!