Vadászat a vietnami szendvicsre

Pár hete vásároltam a deallx.hu -n egy szimpatikusnak tűnő kupont, ami két vietnami szendvicset, két vietnami teát és 1 kis adag buborék teát tartalmazott. A buborék tea az én nünükém, már többször kísérleteztem vele, de valahogy sosem akart összejönni. Vagy szétfőtt a tápiókagyöngy, vagy kemény maradt. Nosza, végre kipróbálhatom, milyen is ez eredetiben!

Szombaton jó szoros programot diktáltunk magunknak, amiben nyári gumi elintézése-, majd fűkasza bérlése-, ebéd főzése-, sárkányrepülőzés-, PASO koncert- és nem utolsó sorban a vietnami szendvics megkóstolása lett betervezve.

A betervezett programokat végül egészen szépen sikerült összehoznunk, igaz, hogy a hatalmas zápor-, egy autóbaleset- és az árvíz miatt 2.5 órán keresztül álltunk a dugóban a Széll Kálmán téren, így elcsúsztunk az utolsó két programmal, a szendvics kóstolással, és a PASO koncerttel. 

A kupont gondosan kinyomtattam, és indulás előtt még rá is néztem a papíron szereplő étteremre a facebook -on. A papíron Bahn Mi Bistro szerepelt, se több, se kevesebb, cím nem volt rátéve. Ez a történet szempontjából igen fontos momentum!!! 🙂

Update: A papíron rajta volt a cím, csak a második oldalon, amit bíz én nem vittem magammal!

Tehát megnéztem a Facebook oldalukat, és fejben szépen összeraktam, hogy merre kell majd mennünk. Leparkoltam a budai oldalon, átvillamosoztunk a Nyugati Pályaudvarhoz, és onnan elindultunk a Hajós utcába. Mikor odaértünk, meglepődve tapasztaltuk, hogy a Bahn Mi Bistro nincs sehol! Pffff!! Tettünk néhány kört, majd a megjelölt helyen lévő bisztróba bementünk, hogy megkérdezzük az ott szorgoskodó szőke hölgyet. Ő nagyot nézett, majd elmagyarázta, hogy ott valóban volt egy Banh Mi Bistro nevű hely, de azt pár hete bezárták a tulajdonosok, és egy új a menedzsmenttel nyitották meg, az ott üzemelő éttermet. Nagyokat pislogtunk, és próbáltuk értelmezni, hogy mi is történt! Átvertek volna a tulajdonosok ilyen csúnyán?? Abban a pillanatban jutott eszébe a hölgynek, hogy a Banh Mi Bistro üzemeltetőinek van egy másik étterme is, alig pár lépésre, menjünk oda, és kérdezzük meg ott!

Uzsgyi, enyhén zabosan átballagtunk a másik étterembe, és ott a fiatal felszolgáló lánynak szegeztük a kérdéseinket. Szegény ő is csak hebeget -habogott, azt mondta, nem tud a kuponról, és nem is adott neki a főnöke ilyen jellegű tájékoztatást! Eldurrant az agyam, és mobilon rámentem a deallx.hu -ra, ahol belépve megmutattam, hogy tessék, itt a kupon, amit vásároltunk!!!

A fiatal hölgy nézi – nézi, és nem tud megszólalni. Ekkor nekem bevillant valami! Gyorsan megnéztem a kupon leírását az interneten, és akkor tűn fel, hogy kis betűkkel ott volt a cím is! Uhh!!! A felszolgálótól elnézést kértünk, ő kényszeredetten mosolygott (még sose támadtak rá feldühödött vendégjelöltek) mi meg belőttük, hogy hova is kellene mennünk. Hát bizony nem volt egymás mellett a két étterem!

Irány a metró, majd pár megállóval később ott toporogtunk a Ferenczy István utca 28 szám alatt! 

És igen, megtaláltuk, ami kerestünk. Igaz, hogy ez nem a Bahn Mi Bistro, hanem a We Love Banh Mi Bistro volt! A DealLx -nél eléggé elcseszték! 🙁

Update: A DealLX -el egyeztettem, a cím feljebb fog kerülni, a magamfajta “második oldalt nem viszem magammal” vásárolók miatt! 🙂

We Love Banh Mi Bistro
We Love Banh Mi Bistro

Fáradtan, szomjasan és nem utolsó sorban éhesen mentünk be a bisztróba. A pulthoz mentünk, ahol egy mosolygós lány fogadott, aki éppen buborék teát készített. Pár másodperc múlva egy fiatalember jött, akinek megmutattuk a papírokat.

We Love Banh Mi belülről (elmosódva egy picit!)
We Love Banh Mi belülről (elmosódva egy picit!)

Kicsit megszeppenve közölte, hogy sajnos elfogyott a szendvicsbe szánt vietnami hús, és ezért csak vieatnami sonkával és csirkével tudja elkészíteni a szendvicseket. Nem probléma, mondtuk neki! Leültünk egy asztalhoz, és onnan nézelődtünk körbe. Kellemes hangulatú, nem túl nagy hely. Nem ordít a zene (nagyon jó pont), szép de nem gicces képek a falon és a lépcső karfáján. Az étlapon nincs túl sok minden, csak a legfontosabb (és talán legelfogadottabb) ételek: Pho leves, tavaszi tekercs, vietnami szendvics (utóbb kiderült, hogy a bahn mi a szendvics alapanyagát a bagettet jelenti) etc…

Közben feltűnt valami! Hoppá!!! Itt lehetőség van arra, hogy a kirakatba üljünk! 🙂 Nem ültün koda, de jó mókának tűnik! 😀

Közben a mosolygós hölgy kihozta a vietnami zöld teát. Nem volt benne édesítés, de mégis nagyon jó volt! Sőt, akkor és ott külön örültünk, hogy nincs benne semmilyen felesleges édesítés. Talán egy lime karikát elviselt volna (de ez már csak az én nünükém!).

Vietnami zöld tea
Vietnami zöld tea

Hamarosan megérkezett a szendvics is! Rávetettük magunkat, mint farkasok a nyúlra! 🙂 A szendvics alapanyaga a bagett nagyon jó volt ,ropogós, belül omlós, kellemes ízű. A vietnami sonka engem egy sűrűbb májkrémre emlékeztetett, de ettől függetlenül nagyon finom volt! Volt még benne koriander-, savanyúságra emlékeztető  répacsíkok-, uborka-, gyömbér-, és egy speciális öntet, ami időnként curry -re emlékeztetett, időnként meg nem. 😀  Tökéletes volt, biztos, hogy ki fogjuk próbálni a vietnami húsos verziót is! 🙂

vietnami szendvics
vietnami szendvics

Végül megérkezett a buborék tea is. Külön meglepetés volt, hogy két pohárral kaptunk (újabb jó pont a bisztrónak!), mert a szendvicsből nem kaphattuk meg az ígértet! 

Egyikbe maracuyát kértünk, tápióka gyöngyökkel, a másikba pedig keverve kaptunk gyümölcszselé csíkokat és gyümölcsös gyöngyöket. Mindkettő nagyon finom volt, és újabb jó pont azért, hogy perforáltan volt lezárva, így el is tudtuk volna vinni!

Buborék tea
Buborék tea

A tápióka bogyók viccesek, ahogy szétpukkannak az ember foga alatt, miután a tripla vastagságú szívószálon keresztül felszívja az ember. De ennél sokkal jobb a gyümölcsös golyócskák, amiben gyümölcsös ízű folyadék van. Felszívod, összerágod és a szádban újabb ízbombát érzel!

Örülök, hogy megismerhettem ezt a helyet, és kipróbálhattam a buborék teát! Külön köszönet a kedves kiszolgálásért! 😉

És hogy más ne tévessze el, íme az elérhetőségük:

We Love Banh Mi Bistro

http://www.banhmi.hu/

1053 Budapest, Ferenczy István utca 28

Szöcskevár játszóház

Egy hónapja vettem kedvezményesen egész napos jegyet a Szöcskevár játszóházba a gyerekeknek. Ha már nem mentünk el Bükkszentkeresztre gombászni, akkor csináljunk igazi gyereknapot. Reggel gyorsan megreggeliztünk, aztán be a kocsiba és irány a 13. kerület. Eddig a játszóházakkal kapcsolatban nem voltak túl jó tapasztalataim. Vagy kicsik voltak (újpesti), vagy dög melegek (McDonalds), vagy millió gyerek (11. kerület).

A szöcskevár játszóház nem ilyen! Klíma gondoskodott a kellemes hőmérsékletről. Elég tágas volt, hogy 18-20 gyerek elrohangáljon és ne rúgja egymást képen. Kedves volt a hölgy a recepción, nem bonyolította túl a dolgokat. Az egész hely tiszta volt és látszott, hogy ügyelnek a higiéniára! És az árak se vészesek! Mert ugye a rohangálásban minden gyerek megszomjazik!

A szülőknek újságokat tettek ki, amit olvasgathattak amíg a lurkók rohangásztak. 

És a hátsó részben találtunk egy igazi szuper ugrálóvárat is! Több mint 5 órát rohangásztak a gyerekek, mire annyira kifáradtak, hogy már Ők mondták hogy indulni kellene! 😀

Ispánk vol 3

Azaz vasárnap. Talán ez volt a legmókásabb nap.

9 -re mindenki kint állt az Arkánum előtt. Szépen összecsomagolva minden, utolsó szendvicsemet és két almát elcsámcsogtam, majd felszálltunk a buszra. De! A táskák miatt a kosárkák nem fértek be a kisbusz csomagtartójába, ezért azokat kézbe kellett vinni. Nyakamban a fotóstáskám, ölemben a kis zöld kosárkám, és így robogtunk 3/4 órát.

Hármashatár. Így hívják a helyet, ahol a szlovén, osztrák és magyar határ találkozik. Itt parkolt le az autó 10 órakor.

Jakucsek tanárnő 12 órát lőtte be az indulás időpontjának, addig mindenki menjen és szedjen gombát. Hangsúlyozta, hogy érdemes ehető gombát szedni, mert azt ugyebár fel lehet otthon használni!

Szépen a kezembe vettem a nagyonokos telefonomat, és megkerestem rajta a GPS lokátor programot. Ez annyit csinál, hogy megadott helyre bármikor visszavisz, ha GPS jelet kap.

Ahogy éppen üzemeltem be, valaki felkiált: “Ott! A hegyoldalban, az nem óriás őzlábgomba??”

Természetesen az volt, 10 méter magasban, 60 fokos hegyoldalon. Senki se akart felmászni oda, egy idiótát kivéve: Keve úrat.

Gyorsan felmásztam, és leszedtem két jókora példányt. És itt egy fontos momentumot szeretnék kihangsúlyozni, a telefonomat a zsebembe tettem, és úgy másztam fel a hegyoldalba! Hogy ez miért fontos momentum, a későbbiekben kiderül!

A többiek elindultak, ezért gyorsak utánuk loholtam. Egy ideális emelkedésű lejtőn elindultunk felfele, a szokásos csapat: Zsuzsi, Nóri, Zoli és én. Szépen haladtunk felfele, miközben jó gombász módjára a földet vizslattuk. Egy idő után Zoli elmaradozott, majd Nóri is másik úton ment, csak Zsuzsival tartottuk a 4-5 lépés távolságot egymástól. Egészen szép helyeket találtunk, és sikerült egy olyan tisztáshoz is elérnünk, ahol őzeket láttunk legelni.

A csatazaj, amit a 20 embert produkált, teljesen elült, és csak egymás lihegését hallottuk, ahogy caplattunk felfele a dombokon. Aztán eljött az idő, amikor már gyanússá vált, hogy elég távolra kerültünk. Gyorsan megnéztem a telefonomat, 11 óra volt.

Itt az idő a visszafordulásra, határoztuk el közösen, és szépen megindult visszafele. No de merre van a visszafele annak, aki a földet bámulja 1-2 kilométeren keresztül. A távolság és térérzékelése az embernek egy erdőben el tud veszni. Azt hiszi tereptárgyakra, hogy azokat már látta, de utána rájön, hogy mégsem!

Hát bizony mi is mentünk a fejünk után, és egyre jobban belemásztunk a susnyákosba. Eleinte még bátran mutattam az irányt, majd egyre bátortalanabbul próbáltuk megtalálni a helyes utat. Végül rájöttünk, hogy k*rvára eltévedtünk az erdőben. Sehol semmilyen támpont, felettünk 200 éves fák magasodtak. Végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk egy irányba, és valahol majd csak kikötünk! Mentünk mentünk, majd úgy döntöttünk, hogy inkább megfordulunk.

Újabb 20 perc, sehol semmi. Már 11:50 volt, amikor megláttunk egy tisztást. Rohanás oda, de igen gyorsan legörbült a szánk, amikor rájöttünk, hogy az alig 3/4 órája kijelölt indulási helyünket találtuk meg, csak a másik oldalán.

Végül megláttunk egy kábelt, azt követve pedig eljutottunk egy házik. A ház körüli sárban hatalmas termetű kutya nyomai.

Felajánlottam, hogy bemegyek a házba, és segítséget kérek. De bizony ott egy árva lélek se volt. Tárva nyitva az ajtók, tyúkok rohangásztak a fészerben, de embernek nem volt nyoma.

Na most mit tegyünk. Telefon térerő = 0, de ha lett is volna, kit hívjunk???

Zsuzsi kezdett pánikba esni, azt mondta, hogy utálja, ha valakinek rá kell várnia. Én nyugtatgattam, hogy semmi gond, már találtunk egy házat, és kaja is van nálunk, 1-2 napig kibírjuk! 😀

Azt hiszem ez nem volt akkor, abban a pillanatban jó szöveg.

Mikor körbejártunk a portát, megláttam egy utat. Azt javasoltam, hogy induljunk el rajta, mert kocsinyomokat is lehetett látni. És az utak általában lakott területre visznek! 🙂

Igazam is lett, nagyjából 25 perc séta után betonutat pillantottunk meg! Megmenekültünk!! Éljen!

De nem sokáig tartott az örömünk… Egy hölgy ült egy kocsiban az út mellett. Gyorsan odamentünk hozzá, és Zsuzsi eldarálta neki, hogy eltévedtünk, és hogy segítsen már nekünk. Én meg Zsuzsit lökdöstem, hogy: Ennek az autónak szlovén rendszáma van. És bizony, a hölgy egy szlovén állampolgár volt. Nem tudott magyarul, de angolul se!

Pufff… Kézzel – lábbal mutogatás, de nagyon nem értette meg. Végük kínjában kibökte: Deutsch?

Hurrá! 5 évnyi német tanulásnak mégiscsak volt értelme. Szépen komótosan elmondtam (nyelvtan = 0) , hogy erdőben, bemenni, pilze sammeln, busz várni, mi lenni erdőben idegen, keresni társak, könnte uns helfen?

A hölgy picit értetlenkedett, majd azt mondta tört némettel: nincs nála semmilyen papír, de idehívja a kollégáját, majd ő segít.

Közben tudatosult bennünk, hogy a zöld határon keresztül szépen átsétáltunk Szlovéniába. 😀

Alig telt el 6-8 perc, megérkezett a kollégája. Elmondtuk neki, hogy határhoz szeretnénk eljutni, segítsen. Betessékelt az autójába, és elvitt minket egyenesen a gombász csoporthoz! Hatalmas hálálkodás (és a háttérben hangos röhögés) közepette búcsúztunk el a szlovénoktól.

Egy nap kétszer sikerült útlevél és minden más papír nélkül határsértés eszközölnünk! 🙂

12:50 -re megkerültünk! 😀

Még megnéztük a gombákat, amit gyűjtöttünk, majd beszálltunk a buszba és visszaindultunk Budapestre.

Zsuzsi elnézést kért, hogy pánikolt, de én nagyon élveztem az eltévedést! Egy kis izgalom az életemben!

Rudi

Rudi mostanában lenne három éves. 

Valaki bemászott a kerítésen és ellopta a kertből.

Ha nem megy

Vannak dolgok, amiket az ember akármennyire is akar, nem akarnak menni.

Ha kocsiról van szó, akkor bele kell rúrni.

Ha számítógépről, akkor a billentyűzetet kell erőteljesen csapkodni.

Ha lóról, akkor erőteljesen meg kell sarkantyúzni.

De mi van, ha olyan dolog nem megy, amit ne lehet megcsapkodni, megsarkantyúzni, vagy belerúgni?

A kedves szavak néha csak rontanak, a durva szavak meg még jobban keresztbe tesznek. Szóval, mi ilyenkor a teendő?

Hogy jól induljon a nap

Nem kell túl sokat tenni, elég egy kedves mosoly, vagy egy kedves mondat.

Ma reggel a 272 -es busz sofőrje, mikor megérkezett a végállomásra, a következő szavakkal nyitotta ki az ajtókat:

– További jó utat, és kellemes napot kívánok!

Egy mondat, és máris jól indult a napom, mosolyogva szálltam le a buszról, és intettem a sofőrnek, amikor elmentem a sofőrfülke mellett.

Egyszerű, és mégis az ember 99.9% -a nem képes rá!

ELMÜ másodszorra

Míg az online rendszere az ELMÜ -nek egy kalap pillangófingot se ér, addig a személyes ügyfélszolgálatról ódákat zenghetnék! A Váci úti ügyfélszolgálati irodába mentem be, ahol gyorsan elhadartam egy hatvanas évei körül járó hölgynek, és egy csinos 26 éves lánynak, miért jöttem. A kezembe nyomtak egy papírt, amit kitöltöttem. Az átadás – átvételi papírt, továbbá az adásvételi szerződést lefénymásolták, majd kedvesen rám mosolyogtak, és azt mondták. Ennyi lett volna. A következő 2 hétben meg fog keresni egy szerelő, aki ellenőrzi az órát, nála lesz az új szerződés!

10 perc alatt megvoltam! Le a kalappal!

Nóriapu olvadozik

Nóri ezzel a kis üzenettel lepett meg, azóta is a pénztárcámban hordom, mert nagyon örültem neki.

1 2