Az érzés

Utoljára talán 20-21 évesen éreztem azt, mint amit ma reggel.

Tegnap vettem vizes kiflit (gyermekkorom egyik kedvencét) és kefirt. Ma reggel 6:40 -kor keltem (mint egy nyúzott béka!), kitotyogtam a hűtőhöz kikaptam a kefirt, magamhoz vettem a kiflit, és kimentem a teraszra (álánátúre alsónadrágban) és néztem a napfelkeltét, élveztem, hogy hűs szellő fúj, és hallgattam a madarak énekét.

Eszembe jutott az életem azon időszaka, amikor 20 évesen leutaztunk a Balatonhoz, és hálózsákban, vagy sátorban laktunk pár napig.

Akkoriban volt szokásunk, hogy a balatonparti közértben kiflit és kefirt vettünk (ez volt a legolcsóbb), majd kisétáltunk a partra és ott csócsáltuk el a reggelinket.

Feltöltődés volt ez a 10 perc, amíg ott álltam és bámultam az eget.