Mindennapi gondolatmorzsák

Képek-, gondolatok-, és minden más!

Hit enter after type your search item
Mindennapi gondolatmorzsák

Képek-, gondolatok-, és minden más!

Apró figyelmetlenség

kga
You are Reading..

Apró figyelmetlenség

Prof. Jürgen Schönwasser kissé feledékeny volt. Felesége rendszeresen utána szalad, amikor elindult a munkába, hogy a fejére nyomja kalapját, kezébe adja kedvenc esernyőjét, ha éppen esőre állt az idő. Felesége volt az, aki télen figyelmeztette, hogy teveszőr kabátját vegye fel, mert szörnyen fájni fog a veséje, ha megfázik.
Schönwasser tanár úr, ahogy kollégái és hallgatói is hívták minden munkanapot a bécsi Café Bräunerhof kávéházban kezdett. Mitzi a fiatal pincérnő odasietett hozzá, és udvariasan megkérdezte, mit hozhat. A bohókás tanár szinte mindig ugyanazt rendelte: egy melanzsot, kandizs cukorral, kevés fölözött tejjel. Miután kiszolgálták, megdicsérte Mitzi haját, majd neki kezdett napi teendőinek.
A bécsi Művészeti Akadémián tanított művészettörténetet. Ha nem a tanítással volt elfoglalva, szívesen segített a többi tanárnak a vizsgáztatásban. De most tavasz volt, a felvételi időszaka. Az 1908 -as év nem volt egyszerű senki számára. a Monarchia bejelentette Bosznia és Hercegovina annektálását, ami nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. Erőszakosnak és durvának tartották a két kis állam bekebelezését. Áprilisban kezdetét vette Londonban az olimpia, emiatt az újságok alig közöltek más hírt, csak az osztrák versenyzők eredményeit, vagy éppen eredménytelenségeit.
Ebben a mozgalmas időszakban jött el a felvételizők elbírálása. Rengetegen adtak be jelentkezést ez évben. Emiatt az első körben már komoly szűrésen mentek keresztül a jelentkezők. Néhány saját készítésű festmény, szobor, kisplasztika volt az első kör szitája. Sokakban még tehetséget se éreztek a tanárok, míg másoknak annyira lehetetlenül modern volt a stílusa, hogy nem érezték odavalónak. A rostán több mint 70 ember fennakadt. A maradék 45 közül kellett újabb 10 ember kiemelni.
Mivel Schönwasser tanár úr művészettörténetet tanított, neki jutott a második rosta szerepe. Gondosan fogalmazta meg a kérdéseit, amelyek az i.e. 1400 -as Hettita képzőművészettől egészen a 17. századi manierizmusig körbeölelt mindent. A kérdéseket világosan, egyszerűen fogalmazta meg, hogy még azok is, akik soha se tanultak művészettörténetet, könnyen tudjanak rá válaszolni.
Négy oldalas gépelt kérdéssorozat volt, amelyből a hallgatók művészethez való vonzódását könnyen meg lehetett ismerni. Schönwasser tanár úr azt tartotta, hogyha valaki vonzódik a művészetekhez, és befogadja, könnyen fogja megtanulni azokat a mesterfogásokat, amelyek által igazi művésszé válik.
Maga elé pakolta a nagy halom lapot, és egyenként végig lapozta őket. A helyes válaszokat zölddel, a helyteleneket pirossal húzta alá. A végén fogja összeadni és elemezni az eredményeket. Így legalább látja, hogy mennyire volt szigorú, vagy engedékeny az általa összeállított teszt.
Több mint 2 órája már, hogy javította a dolgozatokat. Figyelmesnek kellett lennie, hiszen gyakran írtak a leendő művészpalánták megjegyzéseket egy – egy kérdéshez, mintegy igazolva válaszukat. Volt, hogy az amúgy hibásan megadott válasz melletti kis firka mentette meg a felvételizőt. Rossz a válasz, de a magyarázat elfogadható dörmögte magában.
A sok görnyedéstől megfájdult a nyaka, és a szája is ki volt száradva. Mitzi fele intett. Amikor a pincérnő odajött, még egy melanzsot kért, és mellé egy süteményt is. Nem volt édesszájú, de a francia krémes csábítóan kellette magát a kirakatban. Ahogy az utolsó három lapot olvasgatta, a kandizs cukor teljesne leolvadt a fapálcáról, így a melanzs émejítően édes lett. Csak a tetejéről szürcsölte le a habot, a többit az asztal közepére tolta. Befejezte a dolgozatok elemzését. Gyorsan végig nézte a javított dolgozatokat, rövid fejszámolást végzett, majd megállapította, hogy kicsit szigorúbb volt a kelleténél. Talán Duccio di Buoninsegna korai mozaikfestészete túl nagy falat volt a tizenéves fiataloknak.
Fejszámolásban nem volt túl jó, ezért az utolsó lapra firkantotta az eredményeket, majd gyorsan kikalkulálta azt a határt, ami alatt nem volt elfogadható az eredmény. Mitzi közben odaért az asztalhoz, és felemelte a tányért.
Nem lehet tudni, hogy a sok papír miatt, ami fel volt halmozva az asztalra, vagy Mitzi ügyetlenségéből, de a melanzsos üvegpohár felborult, és egyenesen Schönwasser tanár úr ölébe zúdult. Ahogy felpattant a professzor, és próbálta menteni a papírokat, egy dolgozat lehullott. Lehullott és csöndben belibbent a padló és a nehéz függöny közötti vékony résbe. A papír csücske lógott csak ki, ahova a jelentkező a nevét kanyarította oda. Csak annyi látszódott hogy Adolf H.
A fiatal pincérnő elnézést kért, és egy ruhával törölgette a professzor öltönyét. Schönwasser tanárúr felvette a kabátját, 20 schilinget tett le az asztalra, kezébe vette a papírhalmot, és elindult a kijárat fele. Gondolatai már a következő heti előadásain járt.
Mitzi letörölte az asztalt, levette a rútul elcsúfított terítőt, és másikat hozott helyette. Ekkor vette észre, hogy egy papír leesett. Felvette és megnézte. Rögtön tudta, hogy Schönwasser tanárúr hagyhatta el! Gyorsan az ajtóhoz szaladt, és kereste a professzor alakját. Hangosan kiáltotta a nevét, de a professzor annyira bele volt merülve a gondolataiba, hogy nem hallotta meg a nevét.
Ahogy beért, Alfonz Braunsteiger professzorhoz ment, hogy megbeszéljék az eredményeket. Braunsteiger professzor aranyműves zsidó család sarja volt, aki apái és dédapái mesterségét nem kívánta folytatni, de a művészetet nem tudta nélkülözni. Szorgos munkával, és tehetséggel sikerült a Művészeti Akadémia adjunktusi címét megszereznie.
A két professzor leírta mind a 44 hallgató nevét, és Schönwasser tanárúr mellé diktálta az eredményeket. 35 embert kiválogattak, majd behívták frau Niedermant, hogy gépelje le a felvett diákok neveit, és értesítse őket levélben.
Frau Niederman híres volt a gyorsaságáról, nem véletlenül Ő került Braunsteiger professzorhoz, mint személyi titkárnő. Alig 30 perccel később már elkészült a 35 levél, ugyanazzal a szöveggel, csak az értesített neve és címe volt más. Miután végzett, hívta a professzor tanársegédjét, és rábízta a levelek feladását.
Négy nappal később minden hallgató megkapta az értesítést!
A felvett hallgatók listáját pár napra rá ki is függesztették az épület portájánál lévő üzenőfalra. Azon diákok, akiknek nem sikerült, megtekinthették a professzor irodájában a felvételi dolgozataikat. Csak egy fiatal dolgozatát nem találták! Braunsteiger professzor 10 percig beszélt a vékony fiatalemberrel, majd dühösen azt mondta:
“Nézze Hitler úr! Ha nem adta le a felvételi dolgozatát, ne várja, hogy felvegyük, csak azért, mert ért az ecsethez! Sajnálom, hogy ez a második felvételije, de Ön nem felelt meg! Kérem, most távozzon! Még sok hallgató várakozik odakint!”

Hasonló bejegyzések