Tisztára…

Tisztára bolond vagyok, hogy olyan dolgokon pörög az agyam, amiről már régen le kellett volna mondanom! És csak mennek a gondolatok, mint a mosógépben a ruhák, körbe – körbe. És nem tudom leállítani, pedig le kellene! Nem kellene többet akarnom, mint amit megkaphatok, nem kellene többet tudnom, mint amit megtudhatok.

És akkor most ez senkinek semmit nem mond (vagy mégis?), de nekem meg jó volt kiírni magamból!

Amúgy elnéztem az órát, és 1 órával korábban nyargaltam ki az Árpád Üzletházhoz, hogy átbeszéljük annak a szoftver rendszernek az alapjait, amivel igen komoly dolgokat fogunk majd megvalósítani!

És újra leírtam valami olyat, amit csak az az ember ért, akivel a találkozóm lesz!

Ma ilyen délutánom van, hogy egy – egy ember érti csak, amit írok… Phüüü… Mondom én, hogy bolond vagyok!!!