Néha a pörköltnek szaga van!

Inakkal, vagy anélkül, de a marhalábszárból készül pörköltnek senki se tud ellenállni. Ha vörösborral, és majorannával van ízesítve, és a megfelelő mennyiségű (és természetesen minőségű) pirospaprika kerül bele, akkor szinte az illatával is betelik az ember.

Illatával! Mert egy jó pörköltnek illata van! Illat, ami beindítja az agyat. Először csak a nyáltermelés indul be, majd a gyomornedvek is harcba lendülnek, és pár perc múlva már a gyomor hangos korgással jelzi, hogy eljött az evés ideje.
Van aki a főt krumplira-, van aki a túrós tésztára-, van, aki a puliszkára-, míg mások a galuskára esküsznek, ha a pörköltre terelődik a beszélgetés.

Egy pillanatra én is elgondolkoztam, hogy melyikkel is szeretem jobban. De tényleg csak egy pillanatra!

Aztán ráeszméltem, hogy a pörköltszagú izzadságtól hányni tudnék!