Csak úgy…
You are Reading..
Csak úgy…
Először Sigrayt vezették köztük el –
Szolárcsik felbukott a lépcsőhöz közel.
Szentmarjay vadul ellökte a papot;
Hajnóczy sírva ment, Őz Pál viaskodott.
Martinovics – így szólnak a régi krónikák –
Ájult volt, amidőn a padra hurcolák.
Nyitott, tajtékos ajkán nehéz mosoly, fakó: –
Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.
Kuszált, vizes haja, sovány gyermek-feje
Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire
S melyet nyirkos pirossal az olvadt vér elöntött:
Két karja átölelte szelíden a fatönköt.