Opportunista
Opportunista
Mi a helyes? Megalkuvónak lenni, és egészen minimálisat kockáztatni, vagy bevállalósnak lenni, egy nagyobb célért, és beáldozni azt, amit elért az ember? Megéri azért a 15-20% -ért? De ha bejön, akkor sokkal jobb és szebb lesz minden…
Megéri pillanatnyi jóért elárulni azokat az elveket, amiket az ember fiatalon, lelkesen felállított magának?
Fásultság, hogyha már nem akar az ember többet, csak annyit, hogy nyugodt napjai legyenek?
Ezen gondolkozom mostanában sokat. Bizonyos emberi, társadalmi normáknak szeretnék megfelelni, miközben ezzel azokat a vágyaimat, érzéseimet passzírozom háttérbe, amiket fontosnak tartok…
Ha a vágyaimat, érzéseimet tolnám előre, akkor abból a szűkebb és tágabb életteremben is felháborodás lenne. Ezt elkerülendő opportunista módon meghunyászkodom, és elfogadom a jelenlegi helyzet apró előnyeit. Megalkuvó vagyok! És ez rossz. A "NEM" kimondása sokkal nehezebb, mint azt az ember gondolná!
Konkrétan?
:love
"Az elsősorban személyes vágyak kielégítésére irányuló életvitel előbb-utóbb mindig keserű csalódáshoz vezet." Albert Einstein