Amikor a karma visszaüt!

Reggel bementem a pékségbe, és kértem egy pogácsát és egy sajtos croissaint . A hölgy babrált egy kicsit, majd szólt a kolléganőjének, hogy üsse be 350 Ft (200 Ft + 150 Ft). A fiatalabb hölgynél fizettem, majd a pulton lévő zacskót felkaptam, begyömöszöltem a táskámba, és kiviharzottam az üzletből. Ahogy a buszmegállóhoz értem, megláttam a templom ajtajától pár méterre egy hajléktalan bácsit, akinek nagy fehér szakálla volt, és egy papír doboz alatt didergett. Arra gondoltam, hogy a pogácsát oda kellene neki adnom. Aztán eszembe jutott, hogy eléggé éhes vagyok, ezért tovább agyaltam, hogy akkor csak a felét kínálnám neki oda. De az meg annyira vér ciki! Eszembe jutott, hogy visszamehetnék és vehetnék neki egy másik pogácsát (150 Ft). Amíg így agyaltam, eltellett legalább két perc. Ekkor megérkezett a 212 -es amire gyorsan felpattantam, és berobogtam a munkahelyemre úgy, hogy a hajléktalan bácsinak nem adtam még egy morzsát se a pogácsából!

Amikor beértem, kinyitottam a táskámat, kirángattam belőle a zacskót, és legnagyobb megdöbbenésemre 1 darab pogácsa volt csak benne. Az eladó egy másik zacskóba csomagolta a croisaint -ot, amit nem vettem észre, és ott hagytam a pulton! Ha oda adtam volna a pogácsa felét a hajléktalan bácsinak, észre vettem volna a másik péksütemény hiányát, és vissza tudtam volna menni a pékségbe.

Azt hiszem, erre mondják, hogy instant karma!