Nóriapu olvadozik
Nóri ezzel a kis üzenettel lepett meg, azóta is a pénztárcámban hordom, mert nagyon örültem neki.
Keep Reading →Nóri ezzel a kis üzenettel lepett meg, azóta is a pénztárcámban hordom, mert nagyon örültem neki.
Keep Reading →Apu mondta régebben azt, hogy olyan szétszórt vagyok és feledékeny, hofy egyszer majd az eszemet hagyom otthon! 😀 Ma reggel a metró lejáróban vettem csak észre, hogy a pénztárcámat, amiben.
Keep Reading →Nagy levegő! Bent tart! 5 – 6 méter gyoars léptekkel! Levegő kienged! Mély szippantás! Általában ezt szoktam tenni, amikor valaki szembejövet velem köhög egy nagyot, mindezt úgy, hogy nem teszi.
Keep Reading →A tegnapi nap a gombáról szólt. 6 óra tömör tananyag. Jó nagy adag biológia, megspékelve latinnal és binominális nomenklaturával. Érdekes volt, hogy az elhangzott tananyag nagy részét megértettem, és teljes.
Keep Reading →Hiányzik valami de nagyon! Ami volt de már nincs… Jó lenne fiatalabbnak lenni, és újra végig élni dolgokat, újra döntéseket hozni, de most egészen máshogy! Hát ennyi…
Keep Reading →Nincs nekem semmi bajom az indiaiakkal! Végtelenül türelmes és kedves népség. Kötelességtudóan válaszolnak, ha az ember megkeresi őket problémával. Csak akkor van baj, hogyha olyan problémával keresi meg őket, amit.
Keep Reading →Budapesten közönyösek az emberek! Pár napja mesélték el a következő esetet. Egy középkorú hölgy rosszul lett az Árpád hídi metrómegállótól 30 méterre délután fél öt környékén. Cukorbeteg volt, és sietett.
Keep Reading →Azt gondoltam, hogy csak a filmekben létezik a a vicces jelenet, amikor az egyik szereplő benyúl a belső zsebébe, majd elővesz egy kis fém „üvegcsét”, majd meghúzza és ugyanazzal a.
Keep Reading →