A cipőfűző

Pontosan emlékezett arra a napra, amikor az elsőt megkapta. Édesapja sokáig titkolózott, későn jött haza, és mosolyogva susmorgot édesanyjával. Holnap lesz a születésnapja, tudta, hogy meglepetésre készülnek! Gyári munkás apja keveset keresett a válság miatt, de kisfiának a legjobbat akarta!

Reggel a kis gyerekszoba közepén papírdoboz állt. Szülei a szoba ajtajában álltak, és figyelték, ahogy az éppen hét éves gyermek kikecmereg az ágyból, megtörli pizsamájával a szemét és megpillantja a csomagot. A meglepetés láttán hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Régóta csivitelte szülei fülébe, hogy szeretne kapni egy olyan igazi, kézzel faragott fa autót.
Biztos volt benne, hogy a csomagban végre megtalálja.

Ahogy bontogatta a papírt, érezte, hogy nem autó van benne, érezte, hogy ez nem is játék. Puhább volt eg fajátéknál, de durvább egy bábunál! Egy bakancs volt. Marhabőrből készült, vastag fűzővel, acélbetéttel. Fényesre volt vakszolva, a mesterember sokat dolgozott rajta! Kézzel varrta a felsőrészt a talphoz, gondosan elvarrta a szálakat, egy se lógott a világnak.

A mosoly lehervadt. Játékot szeretett volna. Édesanyja látta, hogy szemében gyűlnek a könnyek, ezért a háta mögül előhúzott egy sokkal kisebb, de színesebb dobozt. Azonnal felismerte, a faautó dobozát! Boldogsága határtalan volt.

Délután érkezett meg a nagyapja, kézzel faragott játékokat hozott, és egy színes pipadohány dobozt.
Édesanyja unszolására, és hogy a nagyapja is láthassa, felvette a bakancsot. Legalább 3 számmal nagyobb volt a bakancs, mint kellett volna, de édesapja azt mondta erre:

– Legalább sokáig tudod használni!

Édesanyja egy kis vattát gyömöszölt a bakancs orrába, és láss csodát, sokkal kényelmesebb lett! Ahogy fel alá járkált a döngölt agyagpadlón, erősen a földre csapta lábait, élvezte ahogy az egész ház beleremeg a lépteibe!

– Ha nagy leszek katona leszek, és bakancsban fogok menetelni a császár előtt!

Ekkor a nagyapja, két pipafüst között odabökte kis unokájának:

– Tanuld meg fiacskám, a cipőfűzőnek mindig szorosan kötve kell lennie! Soha ne indulj sehova addig, míg nem húztad meg a cipőfűződet!

Nevetett nagyapa szavain. Hiszen ha nincs bekötve a bakancs, sokkal kényelmesebben lehet járni benne!

19 évesen gyalogdandár lett belőle, és az első között kellett az Kelet – Galíciai frontvonalra mennie társaival. A zord hideg, az éhezés és a kilátástalan harcok szinte elvették az eszét. Amikor a tizedes hangosan beüvöltött a sátrakba, még édesanyjáról álmodott, és a meleg buktákról. Pár perccel később már teljes menetfelszerelésben rohantak az ellenséges árkok fele.

A bukták illatát érezte az orrában még akkor is, amikor futás közben katonabakancsának fűzőjére tekintett le. A hirtelen parancs könyörtelenül hajtotta őket, nem volt ideje rendesen meghúzni a cipőfűzőket. A ragacsos sár pedig mint csiriz a legyet, marasztalni akarta a bakákat.

Nagyapja szavai csengtek a fülébe, amikor lehajolt hogy megkösse a fűzőjét. A következő pillanatban már arccal dőlt bele a sáros földbe, a puskagolyó egyenesen a homlokát találta el, a két szemöldöke között, ott ahol egy aprócska anyajegy volt.

Nagypapám emlékére