Évek

Újra tudatosult bennem, hogy az élet 30 felett kezd el igazán begyorsulni. Az ember észre se veszi és átugrik a 40 -esek ligájába. Míg lélekben simán 26 -nak érzem magam, a testem nem biztos, hogy ugyanezt gondolja. Hála az égnek, azért jó pár évet letagadhatok, de az bizonyos, hogy azok a pörgések, amikre képes voltam régen, és a lelkesedés, amivel ráugrottam mindenre, már csökken. Eljött a sopánkodás, és a “mi lehettem volna ha…” gondolatok ideje. Úgy látszik, ez is a korral jár, hogy az ember időnként elszámol magával az addigi életével kapcsolatban, és vagy azt mondja, hogy “ez igen, nem vagy kispályás haver!”, vagy újabb szőrszálak őszülnek meg a halántékán, és szomorúan konstatálja, hogy amire szerinte képes lett volna, és amilyen utat szeretett volna bejárni, az bíz nyomokban sem sikerült. Ez sajnos nem olyan, mint a chips, ami nyomokban tejterméket, mogyorót és akár még csótányt s tartalmazhat!

Nehéz dolog az, hogyha az embernek újra kellett kezdenie és emiatt szó szerint nulláról kellett felépítenie az életét! Senki se lát bele azokba a gondokba, problémákba, amiket át kellett élnem ahhoz, hogy oda jussak, ahol most vagyok.

De ezek nem távoztak nyom nélkül, a karcok ott maradtak a lemezen, és már nem szól úgy, mént fénykorában…

Hangulat, zene nélkül

Ok, akkor most leiszom magam, mer tele van a hócipőm a világgal!

A lakógyűlés

Meghirdették a lakógyűlést, még 1 hete, este 8 órára. Eddig mindig szombaton délelőtt volt, ezért egyikre se tudtam elmenni, gondoltam, itt az alkalom, hogy csatlakozzak. Szomorúan láttam be, hogy Csabinak volt igaza. Az emberek egymás szavába vágva beszélnek, mindenki mást mond, mindenki fenyegetőzik, mindenki megoldást keres, és mindenki elcsüggedt attól, hogy nem tud lépni az ügyeiben. Nincs egy ember, aki felülkerekedne azon a látóhatáron, ahol ezek az emberek vannak, és a megfelelő lépéseket megtenné. 

Szégyen, de én se vagyok ez az ember! A mindennapi robot lefáraszt, azt se tudom, hogy a munkámban, az életemben mit hol foltozzak, hogy ne süllyedjen el a képzeletbeli hajóm, ami a gondok tengerén lebeg.

Egyszer talán lesz ez jobb. Addig meg foltozok, és várok.