Finomító Kantin

Pénteken vacsorázni szerettünk volna. Én lélekben már felkészültem az El Rapido Bar -ra, de mikor odaértünk, Anett bevallotta, hogy Ő inkább egy jó kis hamburgert enne. 🙂

Huhh! Eszembe jutott, hogy pár napja olvastam a Burger Blog -on a finomító Kantinról. Menjünk el oda! 10 perces nyitott WiFi keresgélés után végre akadt egy (4 fokban ácsingóztunk az utcán!), így gyorsan megnéztem, hol is található a fentnevezett étterem!

Pfff… Széll Kálmán tértől kell még gyalogolni egy kicsit. Irány a kettes metró, majd némi gyaloglás (5 – 7 perc). Nem volt túl nehéz megtalálni, mert az egyedi dizájnt már messziről ki lehetett szúrni.

De ne szaladjunk ennyire előre!

Ahogy illik, kezdjük a pozitív dolgokkal!

Egy finomító burgert, egy BBQ burgert, illetve sült krumplit kértünk. A húspogácsa zamatos volt, pont annyira volt átsütve, amennyire kell. Az íze kitűnő volt, az összetevők tökéletes arányban voltak benne. A buci házi készítésű és azt kell hogy mondjam, tökéletesen eltalált! Nem túl nagy, nem túl kicsi, nem túl gömbölyű, nem túl lapos. Pont olyan, mint amilyennek egy tökéletes bucinak kell lennie! A saját készítésű finomító szószra pedig újra csak a tökéletes jelző illik: nem folyt szerteszéjjel, baráti támogatója volt ízeiben a húspogácsának. A zöldségek aránya is megfelelő, nem nyomják el a többi ízt, de harmonikussá teszik az összhatást.

A sült krumpli valószínűleg fagyasztott volt, ezért ahhoz nem tudok hozzáfűzni semmit.

Ittunk még házi fahéjas meggy szörpöt is, de bennem nem hagyott túl mély nyomokat. 🙂 A Borrsó Bisztró szörpje jobb volt. 😛

És elérkeztünk a bejegyzés negatívabb részéhez. Mert bizony volt negatív tapasztalat is!

Talán az érkezésnél kezdeném…

Az éttermet, nem volt nehéz felismerni, de gyorsan leesett, hogy miért is kantin a Kantin! A hely maximum 12 – 14 embernek ad kényelmesen helyet (Zakkant Anettet sajnos cáfolnom kell!)!

 

[UPDATE]: A Finomító kantinos srcok jelezték, hogy az ülőhelyek száma hivatalosan 23!

Mikor odaértünk nagyjából 18 ember volt bent, ebből ~12 ember ült, a többi toporgott. Ahogy beléptünk, mi is elkezdtünk topogni, mert nem volt egyértelmű, hogy ki az aki sorbaáll, és ki az, aki már várja a megrendelt ételt. Végül találomra beálltunk egy 30 év körüli srác mögé, és IGEN, ő még nem rendelt. Ahogy közeledtünk a pult felé, egyre kevésbé lehetett elolvasni a dizájnos táblára írt dolgokat. Mivel a hamburgerek legfelül voltak, mire odaértünk a pulthoz, már csak egy fehér káoszként lebegtek felettünk.  Jópofa ez a tábla, de egy ilyen kicsi helyen vagy nagyobb betűkkel kellene kiírni, vagy a “fontosabb” ételeket lejjebb hozni!

Finomító Kantin

 

A pultos lányok kedvesek voltak, megkérdezték a keresztnevemet, majd azt, hogy mit szeretnénk. Gyorsan elhadartuk, hogy egy burger menüt kérnénk (napi leves, finomító burger, sült krumpli) és mellé még egy BBQ burgert is. Sajnos a levesek elfogytak, közölte a rendelést felvevő hölgy. Pfff!! 19:05 volt… Hezitáltunk egy kicsit, majd lemondtunk a levesről, és két burgert, és egy nagy sült krumplit kértünk.

Inni kértek valamit? – kérdezte tőlünk a másik hölgy. Miből lehet választani? -kérdeztem.

Van házi fahéjas meggy gyömbér szörp vagy a hűtőben lévő italok! – válaszolta. Hmm… kicsit gondolkoznom kellett, hogy ez most három különböző italt takar, vagy egy ital, amiben a felsoroltak vannak. Végül Anett oldotta meg a rejtélyt, mert kért házi fahéjas meggyes szörpöt. Nosza, én is azt kértem. A végösszeg 2060 Ft volt. A kezembe nyomtak egy tálcát, rajta a két szörppel! Mivel sehol se volt hely, újra topogni kezdtem, merre menjek, hova tegyem le a tálcát??

Nagyjából 5-6 percig álldogáltam a tálcával, mire az egyik kétszemélyes asztaltól felállt egy pár, és intettek, hogy menjünk oda. Leültünk. Vártunk, vártunk, vártunk…

Miközben várakoztunk az hamburgerekre, kezdtük megérteni, hogy mi is történik bent… 

Miért álldogálnak jó páran, miért ücsörögnek emberek “csak úgy”, és nem adják át a helyüket az újonnan érkezetteknek?!?!

Az ok felettébb egyszerű volt, mert káosz volt a Finomító Kantinban. Persze, lehetne ezt finomítani, de igazi fejetlenség uralkodott, amit a személyzet nem tudott megoldani.

Lássuk, mi volt az oka a fejetlenségnek:

  • Két ember vette fel a rendelést, és két ember készítette az ételeket. Egy ember bőven elég lett volna a rendelésfelvételre! Később, valószínűleg a tulaj is, beállt a rendeléseket felvenni. De könyörgök, nem annak a három – négy ételnek a nevét nehéz leírni, hanem az ételeket gyorsan és jól elkészíteni!!!
  • A rendelésekhez a keresztneveket kérték. Ebből volt rendesen kavarodás, amikor Petra rendelése készült el. A helyiségben két Petra is volt, így mindketten odamentek, de hogy bonyolítsuk a helyzetet, az utánunk érkező Péter is odament, mert nem lehetett jól hallani az étterem másik szegletében!
  • Ketten készítették az ételeket, friss alapanyagokból. Két ember pedig kevés volt ott, abban a pillanatban! Igenis be kellett volna valakinek állni a zöldségeket szeletelni, a bucit pirítani, vagy a sült krumplit sütni, hogy levegye a terhet a két szakácsról!
  • A rendeléseket kis fecnikre írták fel. volt, hogy a hamburger hamarabb készült el, mit a krumpli (vagy fordítva), emiatt aztán elcsúsztak a rendelések. Sajnos innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy elmaradjanak bizonyos rendelések!

Nagyjából 15 perc után kaptuk meg a két hamburgert, illetve a sült krumplit. Eléggé kényelmetlen volt, hogy nem volt sehol jelölve, melyik hamburger a finomító, és melyik a BBQ! A hamburgerek sapkájának leszedése se segített, mert a BBQ – ban fellelhető bacon szalonna a másikban is benne volt. Végül úgy döntöttünk, hogy a fehér szószos lesz a finomító, és a másik meg a BBQ.

Finomító Kantin hamburgerek és házi szörp

Miközben csendesen fogyasztottuk az ételeket, egyre – másra jelezték a vevők, hogy a kiszolgálás sebessége kifejezetten lassú. Végül egy középkorú hölgy osztotta ki a személyzetet, mert egy babakocsival felszerelkezett pár már több mint 25 perce ácsingózott és várt az elvitelre szánt ételére!

Miután megettük a krumplit, vettem észre, hogy járt volna hozzá szósz is, amit a kiszolgáló személyzet teljesen elfelejtett. Igaz, mi egészen jól jártunk, hiszen a fiatal pár, aki nekünk adta át a helyét, még akkor is ott várt egy hamburgerre, amikor mi már javában ettünk. Ők jóval korábban érkeztek, és a pár férfi tagjának a hamburgerét nem készítették el. Mikor ezt szóvá tette, megígérték neki, hogy azonnal kész lesz. Ekkor jelezte, hogy elvinné, és átengedte nekünk az ülőhelyét. 10 perccel később még mindig a hamburgert várták!

És végül még egy észrevétel! A hamburgerek mérete nem közelítette meg a sarki burgeresét. Ezzel nem is lenne baj, mert vastag a húspogácsa, de egy kifejlett férfinak egy ilyen hamburger nem elég! Krumplival együtt már talán elmenne, de azt külön lehet csak hozzá kérni!

De ha egy kicsit utána számolunk, egy BBQ burger 990 Ft, egy nagy krumpli 490 Ft, és még hozzá egy házi szörp 350 Ft. Ez összesen 1830 Ft! Ennyiért a Wikingerben két giga hambugert kapok, ami szintén házi készítésű!

Tudom, hogy nincs jogom beleszólni, de ha én lennék a tulaj, akkor a hamburgerhez alapból adnám a kis krumplit (ajándékba). Ha szeretne a kedves vevő hozzá szószt, akkor azt vegye meg! 🙂

Nem terveztem, hogy ennyire negatív kritikát írjak, de sajnos ez is szükséges ahhoz, hogy egy étterem jobbá váljon.

Végül, hogy az egész történetnek azért legyen pozitív befejezése, utóbb kiderült, hogy a facebook.com -on meghirdetett nyitási akciónak (30% kedvezmény) köszönhetően volt ekkora tömeg! Bízom benne, hogy a fenti problémákat mihamarabb orvosolják, és a Finomító Kantinból egy jól működő, sokak által látogatott étterem lesz, hiszen az ételeik finomak, és az ott dolgozókon látszott a lendület!

Kovász kalandom

Már régóta kacsintgatom a kovászkészítés fele, de sose mertem hozzákezdeni. Pár hónappal ezelőtt aztán nekiálltam. Csúfos bukás volt, a kovász megrohadt! Pedig próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de mégsem sikerült. Ez egy kicsit elvette a kedvemet, de úgy voltam vele, hogy addig nem nyugszom, amíg nem veszek ki a sütőből egy igazi kovászos kenyeret!

Két hete újra nekiálltam. Először úgy gondoltam, hogy tartom a leírtakat, de végül rájöttem, hogy felesleges! A titka semmi más, mint a ráérzés!

Elővettem a rozslisztet (mert köztudott, hogy csak abból lehet jó kovászt készíteni!), és elkészítettem az alapot. Két nap múlva semmi eredmény: vizes rozslisztes maszat úszkált a befőttes üveg aljában. Sebaj, azért “megetettem”, és vártam. Két nap múlva újra belekukkantottam és láss csodát, a kis élesztőgombák el kezdtek “élni”, és ennek jelét is mutatták: enyhén savanykás “illat” szűrődött ki az üvegből.

Újabb etetés, majd két nap várakozás. 

El tellett a két nap, és siker! A kovász beindult! látványosan bugyborékolt, és a savanykás szag egyre erősebben érezhető! 

Újabb etetés, majd két nap múlva kivettem nagyjából a felét, és gyorsan bekevertem este egy kis tésztát. 

Újabb tapasztalattal lettem gazdagabb: a kovászt nem élesztő! Nem lehet eljátszani a “gyorsan bekeverek egy kis tésztát” játékot. A kovászos kenyeret meg kell gyúrni, hagyni kell érni, és ha elérte a megfelelő állagot, akkor kell kisütni.

Másik fontos tapasztalatom az, hogy a kenyérsütést nem lehet elsietni. Mivel reggel kevés időm volt, gyorsan bedobtam a sütőbe a kenyeret, majd 15 perc után kikaptam, mert indulnom kellett!

Így az első kenyerem kicsit lapos, kicsit béna, és a közepén sületlen maradt. A külső részei azonban meglepően ropogósak, belül pedig szép szabályosan eloszlott buborékosak lettek!

Következő próbálkozásom most szombaton lesz! Megpróbálom egy igazi kovászos kenyeret sütni a Limara Péksége receptje alapján!

 

Ohh, és még egy fontos tapasztalat. Ha sok rozslisztet adunk hirtelen a kovászhoz, akkor az bizony pillanatok alatt beindul, és ha nem elég nagy az edény, akkor kifut! Bocsi Anett! 🙂

Apróságok

Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy örököltem, vagy csak az évek során alakult ki, hogy azonos tulajdonságú azonos tudású dolgok közül nekem mindig a kisebb tetszik.

Ha van két azonos tudású videokamera, akkor nekem a kisebb-, kompaktabb jön be.

Ezért nem volt kérdéses számomra a válasz, amikor anyu megkeresett, hogy kell -e nekem konyhai tűzoltó készülék. Ahogy megláttam, rögtön beleszerettem! 🙂

Kicsi-, aranyos-, jól mutat a munkalapon, és még tüzet is tud oldani!

Kipróbálni még hála az istennek nem kellett, de kisebb lángokat állítólag el tud oltani. Imádom!