Retekcsíra

Elkészült (istenem, de hülye szó erre) az első adag bio retekcsírám! 🙂

Rögtön beletömködtem egy szendvicsbe, és jóízűen elfogyasztottam. Fontos tapasztalatok:

  • Nem kell papír alá, mert a kis gyökérkezdemények belefúrnak, és papírt eszik az ember
  • Sötétben kell tárolni, hogy a csírák szép nagyra nőjenek
  • Figyelni kell arra, hogy leveleket ne hozzon, mert az szendvicsben olyan béna! 😀

A szeder

Kora este elmentünk sétálni egyet a Fundoklia völgybe. Egy olyan utat választottam, amerre eddig még sose sétáltunk.

Meglepetések sora jött egymás után. Egyrészt találtunk szabadon növő patiszont, ami a rét és az erdő találkozásánál nőtt, továbbá töménytelen mennyiségű szedret!

Nórival rögtön elkezdtük legelni, az édes szemeket egymás után szakítottuk le a szúrós ágakról. Gabó nem volt hajlandó enni belőle, mert szerinte a természetben található dolgok mérgezőek lehetnek! Jó párszor biztosítottam, hogy jól ismerem a szedret, és egy halomnyit tömtem a számba, de ő hajthatatlan volt!

Így, mikor hazaértünk, első dolgom volt (miután kimentünk a tetőre panorámát nézni!), hogy megmutassam neki a Wikipédiában, hogy a szeder egyrészt nem mérgező, másrészt kifejezetten hasznos gyógynövény, mert sok antioxidánst tartalmat!

Lehet, hogy holnap teszek még egy kört, és szedek még ár dobozzal lekvárnak!

Egészség mindenek felett

Ennek jegyében fogyasztottam el a reggelimet, ami rozsos zsemléből-, humuszból-, és friss paradicsomból állt. Sót semmire se tettem, hogy a vérnyomásomat ne emeljem feleslegesen! 🙂

Reggel 7 órakor a fejemet sütötte a nap (mert még mindig nem tettem fel a függönykarnist), így meg volt a napi D vitamin termelés… 🙂