A világ legszerencsétlenebb embere

Vannak emberek akik egyszerűen nem erre felgyorsult, pörgős világra valóak. Ők azok, akiknek egy kastélyban kellene szolgálniuk, és mindent pontosan a vezetőjük paranccsa alapján kellene elvégezniük, mert egyéni döntésekre képtelenek.
Ilyen volt az a negyvenes éveiben járó férfi is, akivel tegnap a Kálvin téri metróban futottam össze. Látszott, hogy ritkán jár városban (miközben szépen volt felöltözve), és még ritkábban használja a tömegközlekedést. Ott toporgott a mozgólépcsőnél, és mikor már nagyon nem tudta, hogy mit csináljon, odafordult hozzám:
– Elnézést, meg tudná mondani, hogy a Móricz Zsigmond körtér hány megállóra van innen?
Felnéztem a táblára, ami a fejünk felett volt, és frappánsan válaszoltam is:
– Egy, kettő, három… Három megállót kell menni!
A férfi megköszönte, majd amikor megérkezett a metró, még egyszer odafordult hozzám:
– Ezzel a metróval kell menni a Móricz Zsigmond körtérre?
– Igen! – és már szálltam is fel.
A másik ajtónál Ő is felszállt.
A metró elindult, majd a Szent Gellért térnél azt vettem észre, hogy emberünk leszáll, és nagyon nézelődik.
Próbáltam neki szólni, hogy ez még nem az, de a metró ajtó becsukódott, és elindult a szerelvény.
A Móriczon még el kellett intéznem pár dolgot, így nagyjából 20 perc múlva arra mentem vissza. Akkor láttam meg, hogy szerencsétlen valamilyen úton – módon villamossal eltalált a körtérre.
Nem tudtam, hogy sajnáljam, vagy nevessek a szerencsétlenségén. Remélem, azért odatalált a kívánt utcába! 🙂

Az aluljáró rémei

A Corvin negyed metrómegállóhoz tartozó aluljáró reggelente tömve van. Főleg munkába vagy iskolába siető emberekkel, de sok a tébláboló, kéregető, illetve fusin virágot vagy egyéb terméket áruló ember is.

Külön kaszt a lépcsőn ülő-, és szomorúan az emberekre tekintő mozgássérültek, vagy beteg emberek. Kis táblájukon röviden részletezik a betegségüket, továbbá azt, hogy mire kellene nekik a pénz.

Ma reggel (ha a 9:30 -at lehet reggelnek nevezni), a szokásos nyüzsgésbe belehasított egy bortól és töményektől érdes férfihang:

“Közteresek!”

Furcsa változáson ment keresztül a placc. Az árusok átvedlettek munkába siető emberré, a kéregetők elindultak a villamos-, vagy a körút fele.

De a legmeglepőbbek a mozgássérültek voltak, akik, úgy tűnik az érdes hang hatására, meggyógyultak, és tizenéveseket megszégyenítő gyorsasággal pattantak fel a helyükről, hogy odébb álljanak.