Tükör

1. Nem érdekel, miből élsz.
   Azt akarom tudni, mire vágysz,
   és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
   Nem érdekel, hány éves vagy.
   Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
   hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért,
   és azért a kalandért, hogy életben vagy.
   Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
   Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
   hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
   hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől,
   hogy érhet-e még fájdalom.
   Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és fájdalmadat
   anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
   Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy

   tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve,
   anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket,
   legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
   Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
   Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
   hogy hű maradhass önmagadhoz.
   Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy

   megcsalnád saját lelkedet.
   Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
   Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
   ha nem mindennap pompázik.
   Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni,
   és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
   Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
   Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után,
   megviselten, sajgó sebekkel,
   hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
   Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
   Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
   amikor kint már minden másnak vége van.
   Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal,
   és hogy igazán szeretted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

Comments are closed.