Vájtfülű gyerek

Mint minden reggel, ma is Nórival és Gabóval az óvodába tartva a kocsiban zenét hallgattunk. Gabó erős nyomására a Csillagok Háborújának zenéjét szoktuk hallgatni, vagy az én még erősebb nyomásomra valamilyen vérhányós muzsikát (természetesen nagyon halkan :P).

Tegnap este rátaláltam a 300 filmzenéjére, gondoltam nyugtatóan fog hatni rám a vezetés közben, ezért az induláskor beállítottam.
Nagyjából két perces elmerült zenehallgatást követően Gabó mozgolódni kezdett majd azt mondta:
– Ez milyen zene?
– A 300 című film zenéje!
– Hát nem esek ki a gatyámból ettől a zenétől!

Akik mögöttünk közlekedtek bizonyára furcsálták, hogy a kocsink balra – jobbra inog. A kormányba kapaszkodva röhögtem. 😀