22:50

Ha nem fújna a szél, akkor a 20 Celsius fok egészen elviselhető lenne. De így, fel kellett vennem pulóvert, mert elkezdtem egy csöppet fázni. De amúgy meg élvezem, hogy kint vagyok, és időnként felnézek a teliholdra. A kutyák lent ugatnak, időnként egy – egy felvonyít. 

A távolban autók zaját lehet hallani, és a riasztók is meg – meg szólalnak.

A csillagok lassan járják égi útjukat, milliárd éves múltjukhoz képest a mi földi életünk csak egy szemvillanásnyi pillanat. Mégis, minden ami körül vesz minket és bizonyosan mi is csillagporból vagyunk. Mi is a milliárd éves út porából keletkeztünk, és magunkban hordozzuk ennek a hosszú vándorlásnak minden pillanatát. Az alma, amit megettem, 10 milliárd éves szupernóva robbanás lenyomatát hordozza. A paradicsom, amely a nap simogató melegétől válik pirossá, évezredekkel ezelőtt becsapódott meteorit izzó részecskéitől édes.

Talán az a porszem, ami pár perce ment bele a szemembe, nagyobb utat tette meg, mint amiről az emberiség valaha is álmodott, hogy el fog jutni. 

Az éj magányos csendje elbódít.