A köd

Rajongok a természet monumentalitása iránt. Egy villámlás-, egy hatalmas hegy orma-, vagy egy vihar mindig csodálattal tölt el.

Így vagyok a köddel is. Végre eljöttek a borongós, búskomor késő őszi ködös esték. Az épületek árnyai, a pislákoló lámpák haloványan áttörő fényei mind – mind sejtelmessé teszik az éjszakát. Kiálltam a teraszra, és beszívtam a füstös, nedves levegőt, miközben a város éji zajai eltompulva próbáltak áttörni a tejfehér falon.

Szép a köd, borongós a köd, de mégis vidám vagyok és felszabadult! Néha elég ehhez egy telefonbeszélgetés! 😉