Mélyen
Mélyen
Ez a bejegyzés hangulat zenének indult, de kicsit több lett annál. Hirtelen átcsapott angol nyelvleckébe, majd filozofikus síkra terelődött önmagamban, az ataraxia kereséséről, az epikureizmus éltetéséről… Megnyugvást mi hozhat annak, akinek még az sem teljesen tiszta, hogy mi a problémája?
Anathema – Deep
Érzem a szívem ég
mélyen … sóvárog
Tudom, hogy egyszer eljön…
Egy bilincsbe vert szív, ébren
Romlott fiatalságunk, elfakul
Hagyj, mindent magad mögött
Elrészegedek újra
Megbabonázza az érzékeim
A lelkem körülfon még egyszer
Az időnk egyszer eljő
Keress feledés
Semmit se hagyj, de az emlékét
mindannak amit adtál
nekik, hagyd most magad mögött
az ő emlékeikben
Nevetésed távoli már
Az öröké való csillagok is változnak
Tudom, hogy már nem lehet ugyanaz semmi
Ma este nincs helye a panaszoknak
Érzem a szívem ég
mélyen … sóvárog
Tudom, hogy eljön
Az időnk egyszer eljő
Keress feledés
Semmit se hagyj, de az emlékét
mindannak amit adtál
nekik, hagyd most magad mögött
az ő emlékeikben
És az idő egyre csak csökken minden nappal
Keresheted a lelked, de nem fogod látni
És egyszer csak átlépünk
az üres végtelen felé