Gágó

Csicseregtek a madarak a Vasmű úton, amikor az anyuka kilépett a gyerekekkel a házból. Papát és mamát látogatták meg, hogy megmutassák az oltás helyét.
A nagyobbik fiúcska négy éves, míg a kisebbik csak két éves múlt. A nagyobbik belecsimpaszkodott a babakocsiba, és élvezte, ahogy anyukájuk kikerüli az aszfaltba szorult buborékokat.

Ahogy odaértek a Röltex bolthoz, anyukájuk benézett a kirakaton keresztül, és elszörnyedt attól, hogy a bolt tele volt vásárlókkal. A gyerekeket babakocsistól nem tudja bevinni, de az új függönyhöz szüksége volt még néhány csiptetőre. Legugolt a nagyobbik fiucskához, megfogta a kezét és lágy hangján magyarázni kezdte:

– Anyunak most be kell mennie a boltba, de Titeket nem tudlak bevinni magammal. Mivel Te már nagy fiú vagy, azzal bízlak meg, hogy Te vigyázzál a kisöcsédre. Ha elkezdene sírni, vagy bármi probléma lenne, azonnal kopogtass be ezen a nagy üvegen keresztül!

A kisfiú felelőségteljesen bólogatott. Kitüntetés volt számára, hogy nagyfiúnak nevezték! Odaállt a kisöccse mellé, ránézett, és csak ennyit mondott:

– Nyugodj meg, most én fogok vigyázni Rád!

Anyukájuk gyorsan benyúlt a táskába, ami a babakocsira volt ráakasztva, kivette bőr pénztárcáját, és besietett a boltba. Sokan álltak a pultnál sorban, az eladó lassan, kómotosan keresgélt a fiókokban. Az anyuka fél szemmel mindig a kirakat fele nézett. Látta ahogy a nagyobbik kisfia kezével gesztikulálva magyarázott valamit a kicsinek.
Végre sorra került! Hadarva mondta el a pult túlsó felén álló ötvenes nőnek, hogy mire lenne szüksége. Az eladónő megfordult, ki – be huzogatta a hatalmas fiókokat, és a mélyükben lapuló dobozokban keresgélt. Mikor megtalálta a kért holmit, papírzacskóba tette, és ráírta az árát.
Anyuka odasietett a kasszához, ahol talán még nagyobb volt a sor, mint pár perce. Tekintetét nem akarta levenni a gyerekekről, de a pénzt ki kellett számolnia. Egy papírpénzt húzott elő végül a tárcából. A pénztárnál gyorsan fizetett, és sietősen a kijárathoz indult.

Csodálkozva lépett ki az utcára, ugyanis a kicsi nem sírt, nem toporzékolt. Sőt! Látszott, hogy kifejezetten jól érzi magát. Mindkét gyerek csöndben volt, csak a szájuk járt ütemesen.
Az anyuka odasitetett hozzájuk és kérdően nézett rá a nagyobbikra:

– Ti mit esztek kisfiam?

– Gágogumit!

– És honnan van?

A kisfiú aprócska mutatóújjával a kirakatüveg peremére mutatott. Oda, ahol az évek során csak gyűlt – gyűlt a szegletbe nyomott rágógumi.