Nyugdíjas cicaharc

Mai nap legviccesebb esemény reggel, a Móricz Zsigmond körtéren történt. 

A metró építése miatt a körtér egy részét lekövezik, ezért a Budafoki út fele lévő rész rácsokkal van lekerítve, ott kell az embereknek, mint a vágóhídon, közlekedniük a hatos villamoshoz.

Előttem pár méterrel egy 75 év körüli nyugdíjas néni totyogott, maga mögött húzva a kerekes szatyrát. Közvetlenül előttem egy pár évvel fiatalabb néni (72?), aki szorgosan pakolta a lábait egymás után, botjával pedig szinte törte az utat maga előtt, valószínűleg szerette volna elérni a sárga villamost!

Ahogy összetalálkozott a két néni, a hátsó (botos) belerúgott a kerekes szatyorba.  Természetesen nem szándékos volt, elvonta a figyelmét a Metropol újságot nyújtogató diákmunkás. A szatyros néni még meg se fordult, de már hangosan szitkozódni kezdett: -Hova a fenébe siet, miért nem kerül ki??

A botos néninek se kellett több, rá ripakodott a szatyrosra: – Nem az út közepén kellene húznia a kocsiját! És hogy súlyt adjon a felháborodásának, még egyszer belerúgott a kocsiba!

Ez volt az a pont, ahol a szatyros néninél elpattant a húr, és nagyot lódítva megütötte a botos néni lábát! 

Megkezdődött a lassított cicaharc!

A botos néni próbálta védeni a botjával a támadást, de helyette a szatyros néni kezére csapott, aki feljajdult, és igen csúnyákat mondott a botos néni felmenőire! 

A botos néni se volt rest, tovább lóbálta a szatyros néni orra előtt a botját, mint D’Artagnan, és erősen replikázni kezdett, aminek a lényege a szatyros néni szellemi színvonalának a metró mélységébe való betudása volt!

A közjáték 1 percig se tartott, de ezalatt megismerhették az arra járók a magyar nyelv olyan rejtett tartalékait is, amit normál esetben sosem használtak volna.

Végül a botos néni unta meg, és lépett le a helyszínről, de még egy utolsót rácsapott a kerekes szatyorra, amivel valószínűleg sikerült szétzúznia a piacon vásárolt tojások nagy részét!

Mindennapos bosszankodásaim

Bosszant, ha

  • a nyugdíjas nénik 12:05 -kor mennek a gyógyszertárba / postára, amikor én az ebédidőmben ki tudok menni, és 20 percig tökölnek a kiadó ablaknál,
  • 1 perc késéssel érek a buszmegállóba, és a busz, ami általában 5-6 percet szokott késni, most pontosan érkezett, továbbá a megállóban csak egy bérletes ember száll fel, így esélyem sincs arra, hogy elérjem,
  • a lekésett busz utáni következő busz nem hogy pontosan érkezne (csak 10 percet kelljen fagyoskodnom) hanem még +10 percet késik is, és amikor fel akarok szállni, tömegnyomor fogad,
  • reggel a frissen mosott farmeromban indulok munkába, és délután akkora felhőszakadás van, hogy estére csak a “gyönyörű” érdi sáros utakon tudok hazajutni,
  • ebédidőben telefonálnak, és nem tudom megenni az ebédemet,
  • kihasználják a szorult helyzetemet, és átvágnak,
  • ha a munkámban nem tudok egyről a kettőre jutni, mert kevés információt kapok.

Politically incorrect

Két, hetven év körüli hölgy ült a helyközi járaton. Beszélgetésük sok mindenre kitért. Időjárás, unokák, gyümölcsök befőzése. Mikor már kifogytak a szóból, csendesen ültek egymás mellett. Egyszer csak felcsillan az idősebb (76 év körüli) néni szeme és azt mondja a másiknak:

– Mit szólsz, miket beszélt ez a fideszes politikus?!?! Azt mondja, hogy a nők túl emancipáltak, és inkább szüljenek 2-3 vagy inkább 4 – 5 gyereket!

– Hát…

– Én erre azt mondanám Katikám: “Poitikáli inkorrekt!”

A buszon 1.

Hétfőn két nyugdíjas öregúr ült velem szemben a buszon. Kedélyesen cseverésztek mindenféléről, egészen addig, amíg fel nem szállt a buszra egy kivehetetlen nemű “goth” küllemű úrhölgy/úriember. A két öregúr elnémult, gondosan végigmérték a fekete ruhában, fekete körmökkel feléjük haladó egyént, majd az egyik elfolytott hangon azt mondta a másiknak:

– A természet ahol csak tud, ott babrál ki az emberekkel!

Katonás

65-70 év körüli bácsi ül a buszon. Kezében a nyugdíjas szekér, mereven bámul magaelé.
Csak akkor enged ebből a merevségből, amikor ismerős fiatalok szállnak fel. A szokásos köszönés, és egyéb udvariassági kérdések után a bácsi rögtön belevág a közepébe!
– Hogy vagytok? Jól? Rendben!
– A kedves mamád hogy van? Még mindig kórházban!? Jól van!

🙂