Névnap

Tegnap, Magdolna nap alkalmából kutattam egy kicsit, hogy tulajdonképpen miért is ünnepelik az emberek a névnapjukat? 

Alapvetően egy bődületes hülyeségnek tartom azt, hogy azért mert engem Gábornak hívnak, meg kell ünnepelni. A születésnap alkalmából a születés misztériumát, illetve a betöltött kort, és az azzal járó bölcsesség előtt teszünk tiszteletet. Mert az ember a korral egyre bölcsebb lesz, és egyre több dolgot megért.

De egy név miatt ünnepelni??? Akkor ünnepelhetnénk akár azt is, hogy piros pólót vettem fel, vagy hogy bőr cipőben járok.

De visszatérve az eredeti témához, a névnap ünneplése egy jóval ősibb keresztény cselekedetet, a szentekhez való fohászkodást takarja. Minden szentnek megvan a maga dátuma. Jelen esetben Szent Mária Magdolna az, akit július 22. -én a keresztény egyház dicsőít. Ebből a keresztény szokásból alakult ki, a szentek nevét a kereszteléskor felvevő, emberek ünneplése is.

Magdi

Rajongás, szerelem, gyomorideg.

Ez a három szó jut eszembe ha rá gondolok.

Rajongtam/ok érte, mert különleges nő, aki nem csak a szépségével, de az eszével és viselkedésével is mintát mutatot / mutat! Kreatív és gondoskodó, imádja Marcellt, és még a lángoló erdőn is átrohanna, ha a gyermekét kellene mentenie!

Szerelmes voltam, mert elvarázsolt! Úgy éreztem, hogy vele le tudtam volna élni az életemet!

Gyomorideg! Sajnos a kapcsolatunk végére csak ez jutott! Én se tudtam kifejezni magam, és úgy érzem, Ő se tudta kifejezni magát! Az én viselkedésem hagyott kifogásolni valót, és Ő ezt akkor, ott, abban az időszakban nem tudta tolerálni! Amikor már rendbe tudtam magamban tenni a dolgokat, már másként viselkedett velem. És a végén én akartam a szakítást!

Biztosan utál, gyűlöl engem! Pedig én még mindig szeretettel gondolok rá! Tudom, hogy nagyon megbántottam, de nem tudom, hogyan tudnék feloldozást kapni… 🙁