Süket

Mint mindig, most is jól belemélyültem a munkámba, és ebben segítségemre van mindig a fülhallgatóm, amit ha felteszek a fejemre, úgy nézek ki, mint Miki egér. Ugyanis akkora böszme nagy a fülre tehető része, hogy a fél fejemet beborítja.
Éppen az egyik kedvenc előadóm számát hallgattam. Tulajdonképpen nem is hallgattam, hanem hogy aput idézzem, bőgettem a zenét. Jó kis vad muzsika, csak hangosan lehet hallgatni.
Így fejlesztgettem az ütemezett bankkártya feldolgozást, amikor is az tűnt fel, hogy az asztalom környékén furcsa dolgok kezdenek el repkedni. Egy papírfecni, majd egy másik, végül egy zsebkendő. Ezután azt láttam, hogy a munkatársaim, mint az igazi pantomim művészek, össze – vissza kalimpálnak, és közben furcsábbnál furcsább arcokat vágnak. Csak a szemem sarkából figyeltem, annyira nem zavart. Ha nekik ez jól esik, csinálják csak…
Aztán egy perc se tellett el, a billentyűzetemen landolt egy papír. No, most már kicsit zavart, és felnéztem! A kollégák még mindig grimaszoltak, és bizonyos kézjelekből arra tippeltem, hogy nem a helyi színjátszókör előadására készülnek, ezért levettem a fejemről a fülhallgatót. Ekkor láttam, hogy legalább 5 kolléga próbálta túlüvölteni a zenét, hogy szóljon: a fejlesztési vezető szeretne velem beszélni!