Megijedtem!

Tegnap este, lefekvés előtt a fekete ingemet felakasztottam egy vállfára, és a farmeromat is ráakasztottam a vállfa "keresztrúdjára". Majd egy laza mozdulattal a vállfát ráakasztottam az ágy mellett lévő polc egyik felső ajtajára. Ezután lekapcsoltam a villanyt és szépen elaludtam.
Hajnali kettőkor (mint mostanában mindig) felriadtam egy furcsa álmomból, és még javában az álom hatása alatt, kinyitottam a szemem. Ahogy kinyitottam, egy fekete alakot pillantottam meg a félhomályban, éppen az ágy mellett. Mint minden bátor ember, gyorsan becsuktam a szemem, gondolván, hogy még álmodom.
Óvatosan újra kinyitottam, de a sötét alak még mindig ott állt. A pulzusom 200 fölé emelkedett, és az álomtól még szörnyen lassú agyamat megpróbáltam rávenni arra, hogy mit tegyek. Ugorjak és üssek? Tegyek úgy, mintha aludnék? Esetleg rohanjak a kijárati ajtóhoz, üvöltve mint egy sakál? Egyik megoldás se tetszett! egyrészt azért, mert az izmai nem voltak felkészülve egy kiadós rohanásra, másrészt túl közel volt az árny.
Újra kinyitottam a szemem, ügyelve, hogy ne mozogjak. Még egy pici horkolást is kiengedtem magamból, hogy még mélyebben alvósnak tűnjek. Felmértem az árnyat. Csöndben állt, nem mozdult, és furcsán magasan volt a dereka.
Ekkor esett le, hogy a hajnali szellő kihajtotta a szekrény ajtaját, és a felakasztott nadrág és ing játszott velem rémisztősdit!
Felpattantam, behajtottam a szekrényajtót, ittam egy korty vizet az izgalomra, és visszafeküdtem aludni, miközben magamon nevettem, hogy hogyan lehettem ekkora balfék!