Az utazás

Karl már régóta tervezgetett. Egyedül dolgozott, saját maga osztotta be a munkaidejét, mégis unalmas volt a melója! Minden nap ugyanaz! Túrni, túrni, túrni. Talán 2 hete volt utoljára valami érdekes, amikor egy lány keresztezte az útját. Feltűnő jelenség volt, nem csak a méreteivel, hanem a személyiségével is. Biccentett, kedvesen mosolygott, már ha lehetett mosolynak nevezni azt amit Karl látott.
Az egész utat gondolatban végig járta. Az elejétől a végéig. Minden problémát végig gondolt, kielemzett, megoldást keresett. Nem volt olyan akadály, amire nem talált ki megoldást. Kerülőutak, eső, hó, szél! Nem állhat semmi már az útjába.
Holnap lesz az indulás napja! Kora hajnalban kelt, alaposan végig gondolta, hogy mire lehet szüksége, majd elindult. Az első pár nap eredménytelenül tellett. Lassan haladt előre, de a céltól nem tántorította el. A harmadik napon hatalmas esőt hozott a reggel. Próbált kapaszkodni, de elsodorta az áradás. A megtett út felét elvesztette. Nem adhatod fel, mondogatta magában. Csak a cél lebegett a szeme előtt.
Nem számolta a napokat, szinte semmit nem evett, csak ment, ment és ment. Már éjszaka se hátráltatta.

A Beregi család 10 -re érkezett az erdei ösvényhez. Kocsival jöttek Budapestről. A nagyapa szerint a gyerekeknek meg kell ismerniük a természetet. Azt mondta: ismerj meg minden követ, növényt, bogarat, állatot! Segíts nekik, hogy élhetőbbé tegyed számukra az életet az erdőben!
A srácok előre siettek, apa és anya közben a hátizsákba pakolta bele a legfontosabb dolgokat. Tea, szendvics, egy-egy pulóver a gyerekeknek, GPS, térkép, távcső, ásványvíz, cserezokni, sapka, vízhatlan dzseki.
Apa ideges volt. "Miért kell ennyi mindent vinni egy két órás túrához?". Anya nyugtatgatta, és konzekvensen ragaszkodott a hátizsákba pakolt dolgokhoz. Mi lesz ha esni kezd, ha megéheznek, ha sárba lépnek?
Apa magára vette a hátizsákot, és szomorúan tapasztalta, hogy az elmúlt évek során, a hasa a nagyobb lett, és az 5 éve vásárolt hátizsák hasnál lévő csatján elég sokat kellett eresztenie.
A srácok már nagyon távol voltak, amikor a szülők elindultak.
Hangosan kurjongattak a gyerekeknek, megállásra figyelmeztetve őket.
A kanyarban bevárták a szülőket, és boldogan mutogatták az elmúlt 10 percben összegyűjtött apróságokat. Volt ott csillogó kavics, Z alakú faág, egy fura kis csont, egy kékesen csillogó toll. Természetesen ezt is apa kapta meg a kezébe, hogy addig vigyázzon rá, amíg a gyerekek további érdekes tárgyakat gyűjtenek.

Karl végre meglátta a vágyott célt. Már csak fél napi járás, és odaér. Zöldellt, és minden tekintetben tökéletes volt. Tökéletes párválasztásra, és letelepedésre. A gyermekeknek is jó lesz majd, gondolta magában. Erőt vett magán, és még nagyobb lendülettel ment!

A nagyobbik fiú vette észre először. Odaszaladt, majd hangosan kiabálni kezdett! Ezt nézzétek, mit találtam! Mi ez??
Apa odament, és mosolyogni kezdett. Egy nagy halom vaddisznó ürülék feküdt az út szélén, körülötte a fű gyönyörűen zöldet. A gyerekek is mosolyogtak, amikor anyu pironkodva azt mondta: Oda pottyantott egy malacka.
A kisebbik fiú vette észre a bogarat. Lassan, komótosan haladt az aszfaltos úton, mintha egyenesen a mérgesen zöldellő fűhöz sietne. Felrémlett benne amit nagypapi mondott, segíteni kell a természetben élő állatokat, növényeket. Ezért odasietett, és a tenyerébe vette a ganajtúrót. Megcsodálta a fekete kittin páncélját, majd átsétált a túloldali, növényekkel gazdagon benőtt árokhoz. Ott óvatosan letette a fűbe, és odasúgta neki: Itt már biztonságban vagy, nem fog végig menni rajtad az autó, nem taposnak halálra a járókelők!

Karl sikított volna, de nem tudott. A ganajtúrók testfelépítésükből adódóan nem tudnak sikítani. Csak szomorúan konstatálta, hogy élete nagy álma ebben az évben se fog teljesülni!

Hasonló bejegyzések

Related Posts