Egy ember beteljesült álma

– Üdvözlöm minden kedves rádióhallgatót! Mai műsorunk a  Csepeli Szerszámgépgyár kettes számú csarnokából jelentkezik. Adásunk témája a munkás emberek hétköznapjai lesznek. Rögtön oda is sétálok egy elvtárshoz, aki a gépkezelést magyarázza egy tanulónak.  

Beszélgető partnerem kék kezeslábasban van, hatalmas fekete bakancsban, melynek az orra már szinte teljesen elkopott, ezért egy fém darabot szegecseltek hozzá. Az arcán olajfolt látszik, bajsza ápolt, svájci sapkája alól ősz tincsek lógnak ki.

– Jó napot kívánok! Megzavarhatom az oktatást néhány kérdéssel?

– Üdvözlöm uram! Természetesen!

– A Magyar Rádiótól jöttünk, és szeretnénk megtudni, hogy a gyári munkások, hogyan élik a hétköznapjaikat. Mesélne nekem a mai napjáról!

– Reggel öt óra húsz perckor ébredtem. Feleségem már talpon volt, és gőzölgő melange -al várt. Hozzá brióst ettem, egy kevés vajjal. Mosakodás és fogmosás után, nejem segített felvenni az ingemet, majd kezembe nyomta a táskámat, amiben uzsonna és egy alma is elfért. Öt óra negyvenöt perckor már a Rózsa utcai troli megállóban álltam, és vártam a járatot. Így november vége fele már zimankós hideg van, ezért ballonkabátomat erősen magamhoz szorítottam, hogy a szél ne fújjon be alá. Alig pár perce álltam a megállóban, amikor megérkezett a troli. A középső ajtón szálltam fel, majd helyet foglaltam egy ülésen, közvetlenül egy hölgy mellett, aki piacra sietett fonott kosarával.

– Mikorra szokott beérni a gyárba?

– Hat óra huszonhat perckor értem a gyárkapuhoz. Sietnem kellett, mert fél hétkor kezdődött a műszak! Ilyenkor reggelente itt nálunk rendszeresek az ellenőrzések, Bakonyi elvtárs szigorú a későkkel, és a reggeli felest elfogyasztókkal szemben!

– Hogy telik el a napja az üzemben?

– Gépellenőrként ellenőriznem kell a megmunkáló gépeket, majd üzembe kell helyeznem őket addigra, mire a gépkezelők ide érnek. Az én feladatom az olajozás, a forgácsok eltakarítása, továbbá a hibás vágófejek cseréje-,  javítás, és nem utolsó sorban az eszközök napvégi lekapcsolása, áramtalanítása.

– Szereti a munkáját?

– Tudja alig öt éve kerültem ide. Előtte ismert és megbecsült festőművész voltam. A képeim nem csak a Szépművészeti Múzeumban, de olyan rangos helyeken is, mint a párizsi Orsay Múzeum-, a moszkvai Tretyjakov képtár-, a madridi Nemzeti Múzeum, vagy a new york -i Guggeinheim Múzeumban is kikerültek. Többször kaptam felkérést az Angol királyi családtól, a Spanyol főhercegségtől, de rendeltek képeket tőlem az Arab Emirátusból is. Sikereim csúcsán 10000 Ft -os is adtak egy – egy festményemért. A Szocialista Blokkban szinte egyetlen festőként volt jogom ahhoz, hogy külföldre utazzak, és személyesen találkozzak ismert nyugati politikusokkal. 

Büszkén mesélhetem el, hogy nekem köszönhető Konsztantyin Csernyenko megállapodása az Egyesült Államokkal 1985 -ben a fegyverkorlátozási tárgyalások folytatásáról. 

Művészek sora nevelkedett fel az én felügyeletem alatt. Bak Imre, Fajó János vagy Nádler István nekem köszönhetik, hogy síkkonstruktivista műveiket társadalmilag elfogadottá váltak.

Gazdag ember voltam! A képeladások utáni adók és levonások, amelyek gyakran az eladás utáni összeg 60-70% -t is elérték megborzongattak, de még így is egy szép családi házat tudtam építtetni. 

– Ezt nem értem uram… Ha Ön ilyen… Khmm… Ha Ön ilyen ismert ember volt, mit keres itt? Alkoholizmus? Politikai nyomás? A szocializmus összeomlása?

– Nem kérem! Erről szó sincs! Mindig is éreztem, hogy más vagyok, mint a többi művész! Éreztem, hogy ennél én többet akarok. A színek-, a formák gazdagsága engem nem elégített ki! Bebörtönzött a vászon két dimenziója. Kellett valami amivel művész énem csapongásait le tudtam csillapítani.

Sokáig próbálkoztam más munkákkal. Könyvtárosként-,  londinerként-, majd vegyesbolti eladóként… De mindenhol ott voltak azok az átkozott színek! 

Végül megtaláltam az ideális munkahelyemet itt a gyárban. Most már elfogadnak, de sokáig kiabáltak rám fűt – fát a művésztársaim. A családommal és a barátaimmal is nehéz volt megértettem, hogy én más vagyok mint a többi művész! Meg kellett küzdenem azért, amit itt elértem!

GÉPELLENŐR VAGYOK!