Tehetetlenségi erő

Megfogadtam, hogy nem fogok fikázni senkit, nem fogom szidalmazni embertársaimat (legalábbis itt a blog bejegyzésekben), de most mégis megteszem.

Reggel ácsingózom sokadmagammal a villamosmegállóban, várjuk a villamost. Egy középkorú nő szuszogva jön fel a metreó aluljárójából. Odamegy, ahol feltételezhetőleg meg vog állni a villamos ajtó, és megáll a 6 -8 ember mögött, akik már 3-4 perce várakoznak.

Beérkezik a villamos, nyílik az ajtó, a régebb óta várakozók balra és jobbra húzódnak, hogy utat engedjenek a leszállóknak. Ekkor a szuszogó nő (aki több mint kétszer olyan széles mint én) elérelép, és belép a villamoskocsiba. Mivel az emberek megindulnak, neki csak középre sikerül fellépnie, de ezzel sikerült elérnie azt, hogy se a leszállók-, se a felszállók ne tudjanak helyet változtatni.

A leszállni kívánók az arcát, míg mi a terebélyes üllepét bámuljuk, és tanakodunk rajta, hogy most mi lesz? A nő nem akar lelépni, hiszen már kétlábban a villamoson van. Ezt már megcsípte!!! Az emberek nem férnek tőle el se bal-, se jobb oldalon. Patt helyzet! Akármilyen hihetetlen, mindez 1 -1.5 percig így volt, miközben már a villamosvezető megnyomta az ajtók záródását jelző csengőt.

Ekkor az egyik leszállni kívánó ember durván megindult, és a nőt kibillentette, aki így egyensúlyából kimozdulva szinte tehetetlenül dölt kifele az ajtóból. Egy jobb érzésű ember elkapta, de azt is majdnem maga alá temette a több mint 100 kilójával. A leszállók leszálltak, a felszállók felszálltak, a súlyos nő pedig szuszogva és felháborodva beállt a villamos csuklós részébe.

Fel se teszem a kérdést, mert úgyse kapok választ arra, hogy miért tette azt, amit tett…