Mindennapi horror

Teljesen tisztán emlékszem életem első horror filmjére, amit suttyomban néztem meg. Videó Lemezen volt meg (ami a mai DVD -re hasonlít, csak nagylemez nagyságú volt. A címe Gonosz halottak (Evil Dead) volt. Utána 3 napig nem tudtam rendesen aludni, folyton rémálmaim voltak. Ezt követte az Alien első része, amit szintén titokban néztem meg, az ajtóból hunyorogva. Ez után se tudtam aludni több napig. A fantáziám olyan vad volt, hogy rendszeresen szörnyeket láttam mindenhol, és anyuék nem értették (hiszen Ők nem tudtak róla, hogy megnéztük bátyámmal).

Aztán az évek során sok horror meg pszicho-horror filmet láttam már. Pár hete megnéztem a Rémálom az Elm utcában remake -jét. Próbálták az eredeti történetet kicsit felhúzni, és a megfelelő effektekkel életszagúvá tenni.

De nem éreztem félelmet, sőt nyomasztónak se találtam!

Az elmúlt években olyan sok szörnyűséget láttam (főleg azóta, hogy az internetre bárki bármit felrakhat), hogy egy ilyen horror film már ki se tud mozgatni a lelki nyugalmamból.

És ez rossz! Nagyon rossz! 🙁