A pedáns

A buszon együtt utaztam reggel egy feltűnően elegáns úriemberrel. Hetven körül lehetett, ezüst keretes szemüvege volt, az öltönye tökéletes összhangban volt a kabátjával és esernyőjével. Mintha egy idősebbeknek készített divatlapból lépett volna ki. Ilyennek képzeltem el egy modern kori grófot. Udvariasan maga elé engedte felszálláskor a 17 év körüli lányokat a zuhogó esőben. Mikor a busz megérkezett az Allee elé (hehe, ez olyan szóvicc), mindenki leszállt. Az öltönyös bácsi udvariasan elengedte a munkába siető embereket, majd leszállt. Komótosan kinyitotta az esernyőjét, és elindult a zebrához. A zebra mellett közvetlenül egy útjelző tábla van, hozzá erősítve egy zöld kuka. Az úriember közvetlenül a kuka mellett állt meg, és várta a zöld jelzést. Ekkor tűnt fel neki, hogy valaki a rágógumiját nem a kukába dobta, hanem hanyag módon a kuka tetejére ragasztotta. Legnagyobb megdöbbenésemre belső zsebéből elővett egy papír zsebkendőt, megfogta vele a rágógumit, és zsebkendőstől belehajította a kukába. Még megnézte, hogy nem hagyott -e nyomot a rágó a tetőn, majd szépen elindult a zöld jelzésnél.
Ha ebben az országban mindenki így viselkedne, talán egészen másképp élnének az emberek. De sajnos ez a bácsi fehér holló a több millió között!