Büdös és idegesítő

A 153 -as buszon, amivel ma reggel munkába mentem, egy felettébb furcsán öltözött figura volt. Beültem az ülésre mögé. Fel kellett volna tűnnie annak, hogy a környezetében senki se volt. De nem tűnt fel.
Pár perc után csapott meg az a szag, amit nagyon utálok. A hajléktalan szag. Semmivel nem összetéveszthető. A mosakodás és tisztálkodás teljes hiányát, az alkohol és a cigaretta kompenzálja. Ezen összetevők pedig szörnyen rossz szagot tudnak produkálni. Főleg, hogyha a hajléktalan öntudatlan állapotában még be is vizel-, vagy rosszabb esetben a záróizmait se tudja tartani!

Mint írtam, előttem egy szörnyen büdös hajléktalan ült, aki nem csak a szagával, hanem a látványos cuppogásával is felhívta magára a figyelmet.
Elkezdtem telefonálni, és szinte abban a pillanatban furcsa csipogásra lettem figyelmes. A csipogás egy kvarc játékra emlékeztetett. Néha nyert, néha vesztett! De kitartóan nyomkodta. Körbe néztem, de senkiről se gondoltam volna, hogy ennyire zavarja a telefonálásom. Egyre jobban gyanakodtam a hajléktalanra! Tőle jött a hang, a többi ember vagy zenét hallgatott, vagy olvasott! De SENKI se játszott!

Futóbolond! – gondoltam magamban!

Ahogy letettem a telefont, a kvarcjáték idegesítő hangja is abba maradt! Legszívesebben beszóltam volna neki, de végül csak magamban morogtam hogy: "Gratulálok paraszt!".
De aztán újra indult, és újra csipogott össze vissza.

Pár perccel később megérkeztünk a végállomásra. Felpattantam gyorsan, hogy megnézzem, mivel játszott 10 percen keresztül ez a kedves ember. De bizony nála nem volt semmi!
A hang nem tőle jött, hanem a jegy lyukasztóból! Az eszköz a túlzott használattól, vagy egyszerűen csak sértődöttségből bekattant, és videó-játéknak képzelte magát! 🙂