Pisiszagú néni

Már többször láttam a 272 -es buszon a nénit, görnyedt háttal, kis kocsit tolva maga előtt utasította rendre az arra érdemeseket. Tegnap mellém huppant le. Elsőre fel se tűnt, hogy miért húzódnak el mellőle az emberek, ha felszáll a buszra. Néhány szót váltottunk, majd felém fordult.

Ekkor csapott meg az a szag, amit kevés ember tud elviselni, az inkontinencia bűze, a pisiszag.

Próbáltam válaszolgatni, közben imádkoztam, hogy valaki nyissa ki az ablakot. Sajnos az ablak oly’ kicsi a Mercedes buszokon, hogy nem tudott megfelelő légáramlatot biztosítani.

Ahogy ültünk és beszélgettünk, egyre jobban körbevett a pisiszag, és mindattól függetlenül, hogy a néni kedves volt, menekülni akartam.

Hála az égnek, pár perc múlva már Budaörsön voltunk, így amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam, és az ajtóhoz rohantam, de előtte egy udvarias „Csókolom!” -ot küldtem a néni fele.

Ritkán szoktam leülni a buszon, de ez az eset megerősített abban, hogy jobb ha az ember állva marad! 🙂