Bátor nyugdíjasok

Csodálom a nyugdíjasokat! Olyan merészen közlekednek a nagyvárosi forgatagban, mintha egész életükben egy nyüzsgő metropolisz közepén élték volna munkás napjaikat! Minap a villamosról leszállva a tömeg megindult a gyalogos-átkelőhely fele. A zöld lámpa alig 50 mp -ig égett, majd pirosra váltott. Az autósok még messze voltak, mert az Október 23 -a úton 3 lámpa is akadályozza a gyors továbbhaladást. Az ügyesebb villamosozók (illetve akik a hátsó ajtónál álltak) még átsiklottal a villogó zöldön, de a legtöbb ember a piros jelzésre ért csak oda. A 15 – 17 ember életkora megoszlott. Voltak ott 14-16 évesek, velem egyidősek, ötvenes éveikben járóak, és 4 nyugdíjas.
A nyugdíjas csoport mintegy kiválva a nagyobb tömegből, úgy döntött hogy a piros lámpa csak figyelmeztetés, de nekik ne szabályozzák a szabad sétáláshoz való jogukat! Elindultak, a vörös jelzés ellenére. Se a fiatalok-, se a középkorúak nem éreztek késztetést magukban arra, hogy megkockáztassák egy csúnya gyalogosgázolást! Nem úgy a nyugdíjasok! Lassan sétáltak előre, a jobbról közeledő autókról, talán szándékosan, tudomást se véve! Amikor az első, és valószínűleg a megengedett sebességet jócskán túllépő autós odaért, hosszan dudált. A nyugdíjasokat ez se tudta kimozdítani azon tudatállapotukból, hogy Ők már elég idősek ahhoz hogy ott és akkor menjenek át az úton, mikor akarnak.
3,5 perccel később a lámpa zöldre váltott, és a gyalogos-átkelőhely túloldalán maradottak is elindulhattak. Kíváncsian siettem előre, hogy a 75 év körüli nyugdíjas hölgy miért sietett ennyire!
A postánál értem utol, besétált, elbeszélgetett a pultnál ülő hölggyel, és kért 2 borítékot, bélyeggel.
Csodálom a nyugdíjasokat, csodálom bátorságukat!