Megértetni a megérthetetlent
Megértetni a megérthetetlent
– Sajnálom fiam, de Jakab nincs többé!
Zsoltika „ötésfeles” szemüvegén keresztül értetlenül bámult az apjára. A korához képest túlságosan alacsony és nyeszlett volt, de az esze jobban vágott, mint a többieké a nagycsoportban.
– De tegnap még ott volt az akváriumban!
– Így van, de azóta sok dolog történt vele. Tegnap még lubickolt, de ma már az őseivel száguld az égi tengerben!
– De Jakab édesvízi hal volt!
– Igen, igen… De ahova ő ment, ott már nincs édesvízi és tengeri hal között különbség.
– De Jakab csak úszni tudott!
– Hát igen. De ezt úgy szokták mondani, hogy elment. De jól van, akkor elúszott!
– Az akváriumból hogyan tudott kiúszni?
– Nem, nem úszott ki onnan! Egyszerűen csak eltávozott onnan!
– Akkor Jakab tudott sétálni is az uszonyaival?
– Nem igazán. Jakab lelke eltávozott, és csak a porhüvelye maradt itt.
– De akkor nem lehetne visszahívni a lelkét, hogy visszategyük a testébe?
– Ha már egyszer eltávozott, akkor nem lehet visszatenni.
– Akkor ez olyan, mint a Fanta? Anyu mondta, hogyha egyszer kinyitja, akkor már nem lesz olyan buborékos.
– Igen, valahogy úgy. Jakab testéből elszállt a buborék.
– Jakab üditő volt?
– Nem, Jakab egy aranyhal volt. De elpusztult.
– Ha elpusztult, akkor a lelkét ki engedte ki? Volt rajta egy titkos kupak?
– Nem, a léleknek nem kell kupak. Az anélkül is el tud távozni.
– Hol távozik el a lélek?
– Nem kell neki nyílás, hogy eltávozzon. Egyszerűen csak eltávozik. Ennyi! Na jó, tudod mit, a száján keresztül távozott el a lelke!
– Pfmmgg.. Krmmfffppff..
– Zsoltika, mit csinálsz?
– KRhggrmmppf.. Pfggrkhmm muuuu!
– Nem értem, nyisd ki a szádat!
– Nem merem, nehogy eltávozzon a lelkem!
Zsoltika gyorsan bezárta a száját, és még a kezével is megmarkolta, hogy biztosan bent maradjon a lelke.
– Nem kell félni, a Te lelked nem fog eltávozni!
– Soha?
– Nem most! Majd egyszer, amikor már nagyon öreg leszel!
– Akkor majd befogom a számat, nehogy eltávozzon!
– Azt, hogy a lelked eltávozzon, nem tudod megakadályozni! Egyszerűen csak fogja magát, és eltávozik!
– De miért?
– Mert megöregedik, és már szeretne pihenni.
– De Jakabot három hete vettük. Nem volt öreg!
– Jakab beteg volt. Ezért távozott el a lelke!
Sanyika szemüvege elkezdett bepárásodni. Apró teste megrázkódott.
– Most mi a baj kisfiam?
– Nem akarom, hogy Zsuzsi lelke eltávozzon!
– Miért távozna el?
– Mert beteg! Anyu mondta, hogy ma nem kell iskolába mennie! Maradjon otthon ha beteg!
– Jaj, dehogy! Nem fog! Jakab egészen máshogy volt beteg!
– Hogyan máshogy?
– Hát azt nem tudom…
– Akkor honnan tudod, hogy Zsuzsinak nem fog eltávozni a lelke?
– Mert nem és kész!
– De ha beteg, és lehet, hogy egészen – egészen másképpen beteg mint Jakab, és neki is holnap el fog távozni a lelke!
Apa agyában itt pattant el valami. Az ember imádja a gyerekét, de ha még egy kérdést feltesz Zsoltika, istenúgyse….
– Apa, miért nincs Jakab teste az akváriumban? Az is eltávozott a lelkével együtt?
– Elég fiam a kérdésekből! Menj oda anyádhoz és kérdezd meg tőle!
Apa nagyot rúgott a macskába, miközben azt gondolta: „Ez is miattad van te kurva dög! Miért kellett megenni azt a kibaszott halat!”