Azon gondolkoztam…

Azon gondolkoztam már jó ideje, hogy miért tetszik meg valaki 3 másodperc alatt, és miért érzek ellenszenvet egy másik iránt, akiről tulajdonképpen semmit se tudok.
Pár hónapja volt egy aprócska incidens, és eme incidens kapcsán megismerkedtem egy velem egykorú emberrel. Ahogy megláttam, nyomasztó érzések lettek úrrá bennem. Ahogy beszélt, ahogy gesztikulált, azt sugározta nekem, hogy nem szabad benne megbíznom, rossz ember.
Legyűrve a mélyből feltörő kételyeimet, próbáltam hozzáállni a dolgokhoz a legpozitívabban. Alig telt el 1 hónap, telefonált ez az ember (nevezzük ezentúl T. -nek). Felhívott, hogy ilyen meg olyan gondok vannak, és emiatt kellene találkoznunk. A találkozáskor újra megszólaltak a kis csilingelők, amik a kételyekre próbáltak figyelmeztetni. De újra elnyomtam őket!
Előadta T. hogy ez meg az történt, és tulajdonképpen részben az én problémám ez, és hát ha nagyobb baj lesz, akkor valószínűleg ennek a problémának én leszek a kárvallottja, rajtam fog csattanni az ostor. Meglepődve hallgattam végig, és nem is igazán értettem, hogy nekem mi közöm van egy olyan eseménysorozathoz, aminek az indulásakor én még nem voltam semmilyen kapcsolatban velük???
Mondtam T. -nek, hogy beszéljünk még erről, nekem is végig kell gondolnom. Aztán eltelt még 2 hét, és T. újra jelentkezett, és a problémát már pénzben is pontosan kifejezte, illetve érdeklődött, hogy mikor tudnánk akkor ezt rendezni? Szerencsémre éppen ott volt egy közös ismerős, aki félre hívott, és jelezte, hogy T. alkoholista, szerencsejátékos, és próbál mindenkit a lehető legjobban lehúzni!
T. -nek megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó fizetni, nem érzem sajátoménak a problémát. Ezen látványosan megsértődött! Pár héttel később az első találkozásunkkor megbeszélt munkákat T. elvégeztette. Közös ismerősünk szólt, hogy T. ezen is nyerészkedni akar. És ahogy várható volt, T. ezen a munkán is megpróbált pénzt lehúzni. Sajnos az ellenkezőjét nem tudtam bebizonyítani, ezért a kért összeget kifizettem neki (miközben szívtam a fogamat, hogy szamárt csinált belőlem).

De komoly tanulság volt, hogy az ösztöneim nem szoktak csalni, és hinni kell az első megérzéseknek!

Természetesen ellenpéldák is vannak, de abból jóval kevesebb! 🙂