Mindig csak középen

Amikor sietek, különösen idegesít, hogyha egy szűk, kocsik és falakkal határolt utca szakaszon nem tudok saját tempómban menni. Tegnap ez történt velem. Egy idős néni, járókerettel próbált a BME mellett előre jutni. A kocsik annyira sűrűn álltak egymás mellett, hogy kimenni nem volt kedvem. A néni természetesen a 1.5 ember számára elegendő hely közepére bevágott, és 6 lépés / perc sebeséggel haladt. Az idegességemet fokozta azzal is, hogy a többszöri "elnézést, csókolom, haladnék.." felszólításom ellenére se ment kicsit oldalra.
Dühömben kimentem a kocsik között, majd ugyanazzal a mozulattal bevágtam a néni elé, és azonnal le is gugoltam, mintha a cipőmet fűzném. Természetesen középen, ahogy Ő is tette. Nem tudom, hogy meghallotta -e ahogy halkan vihogtam, de érezhető volt a levegőben a feszültség, ahogy 1.5 percen keresztül a cipőmmel babráltam, miközben Ő mögöttem toporgott a fémkeretével. 😀
Tudom, hogy óvodás tett volt, de élveztem.