Bérgyilkos az apukám
Bérgyilkos az apukám
Legkisebb gyereknek beszereztem a fertőző agyhártyagyulladás elleni oltóanyagot. Nem volt egyszerű, mert országos hiány volt belőle, de apa nem szarakodik, minden követ megmozgat. Sikerült is összebratyiznom a gyógyszertáros nénivel, aki felírta a számomat, és ha lesz esély a gyógyszerre, akkor szól.
Pár hétre rá megcsörrent a telefonom, megvan a kért cucc, mehetek érte, Ausztriából tudták beszerezni, de a lényeg, hogy már ott van náluk.
Rohantam érte, kiperkáltam a szemtelenül magas árat, majd rohantam vissza a munkahelyemre (augusztus lévén), mert dög meleg volt, és a hölgy rám parancsolt, hogy a felhasználásig hűtőben kell tárolni.
Ahogy beértem a munkahelyemre, azonnal, úgy zacsistól betettem a céges hűtőbe. Aztán eszembe jutott, hogy nehogy valaki elvigye, kidobja (amire már volt precedens), azért gondos apukaként írtam egy üzenetet, és elhelyeztem a gyógyszer mellé.
Ahogy nála ez megszokott, el is feledkeztem a kis cetliről!
Másnap kocsival mentem, és vittem magammal hűtőtáskát is, bepakoltam a tasakot, majd otthon a hűtőbe tettem. Innen pedig bontatlanul ment a gyerekorvoshoz, aki szintén betette a hűtőjébe,mert hogy csak a következő héten lesz beadva.
Elérkezett a nagy nap, Zalánt vittük beoltani. A doktornő már azelőtt szólt az asszisztens hölgynek, hogy vegye elő az oltóanyagot.
Ahogy hármasban beléptünk a dokihoz, rögtön vigyorogva fogadtak. Először nem is értettük, hogy mire fel ez a nagy boldogság, amíg meg nem láttuk az asztalon a papírfecnimet.