A fejmosási hullám

A tegnap nap bizonyította be, hogy nem működik az az elmélet, miszerint a főnök mindig csak az alatta levőt szúrja le.

Ahogy reggel beértem a dolgozóba, máris jött oda a Titán projektvezető, és hangoztatta, hogy szörnyen el vagyunk maradva, a pénzügyekkel problémák vannak (A pénzügyi modult én fejlesztem egyedül!). 

Ok, megpróbáltam lecsillapítani, nyugtattam, hogy „rajta vagyok az ügyön”, nem kell idegeskedni.

Alig telt el 1 óra, kiírtak egy megbeszélést, ahol a fejlesztési vezető szinte szó szerint ugyanazt elmondta, mint amit a projektvezető. Phüüü… Újabb nyugtatás, újabb bizonygatás, hogy azért nem állunk annyira sz*rul!

Délután 2 körül lementem a földszinti tárgyalóhoz, ahol meglátott az ügyvezető igazgató! Megkért, hogy menjek be hozzá. Ahogy beértem, becsukatta az ajtót, és a szőnyeg szélére állított (azért nem szó szerint!).

Újra meghallgattam, hogy problémák vannak, és a pénzügyre panaszkodik mindenki. Nála már nehezebb volt  a lenyugtatás, elmondtam neki, hogy alábecsültem a fejlesztési időt, és hogy emberhiánnyal küzdünk, egyedül kell mindent csinálnom.

Végül abban állapodtunk meg, hogy kétnaponta megyek, és beszámolok neki személyesen a fejlesztésekről!

Engem minden felettesem megtalált 1 nap alatt! 🙁