Kovász kalandom

Már régóta kacsintgatom a kovászkészítés fele, de sose mertem hozzákezdeni. Pár hónappal ezelőtt aztán nekiálltam. Csúfos bukás volt, a kovász megrohadt! Pedig próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de mégsem sikerült. Ez egy kicsit elvette a kedvemet, de úgy voltam vele, hogy addig nem nyugszom, amíg nem veszek ki a sütőből egy igazi kovászos kenyeret!

Két hete újra nekiálltam. Először úgy gondoltam, hogy tartom a leírtakat, de végül rájöttem, hogy felesleges! A titka semmi más, mint a ráérzés!

Elővettem a rozslisztet (mert köztudott, hogy csak abból lehet jó kovászt készíteni!), és elkészítettem az alapot. Két nap múlva semmi eredmény: vizes rozslisztes maszat úszkált a befőttes üveg aljában. Sebaj, azért „megetettem”, és vártam. Két nap múlva újra belekukkantottam és láss csodát, a kis élesztőgombák el kezdtek „élni”, és ennek jelét is mutatták: enyhén savanykás „illat” szűrődött ki az üvegből.

Újabb etetés, majd két nap várakozás. 

El tellett a két nap, és siker! A kovász beindult! látványosan bugyborékolt, és a savanykás szag egyre erősebben érezhető! 

Újabb etetés, majd két nap múlva kivettem nagyjából a felét, és gyorsan bekevertem este egy kis tésztát. 

Újabb tapasztalattal lettem gazdagabb: a kovászt nem élesztő! Nem lehet eljátszani a „gyorsan bekeverek egy kis tésztát” játékot. A kovászos kenyeret meg kell gyúrni, hagyni kell érni, és ha elérte a megfelelő állagot, akkor kell kisütni.

Másik fontos tapasztalatom az, hogy a kenyérsütést nem lehet elsietni. Mivel reggel kevés időm volt, gyorsan bedobtam a sütőbe a kenyeret, majd 15 perc után kikaptam, mert indulnom kellett!

Így az első kenyerem kicsit lapos, kicsit béna, és a közepén sületlen maradt. A külső részei azonban meglepően ropogósak, belül pedig szép szabályosan eloszlott buborékosak lettek!

Következő próbálkozásom most szombaton lesz! Megpróbálom egy igazi kovászos kenyeret sütni a Limara Péksége receptje alapján!

Ohh, és még egy fontos tapasztalat. Ha sok rozslisztet adunk hirtelen a kovászhoz, akkor az bizony pillanatok alatt beindul, és ha nem elég nagy az edény, akkor kifut! Bocsi Anett! 🙂