A parkolók hiénái

Amikor megérkeztem a bevásárlóközpont parkolójába, rögtön kiszúrtam. Pufidzseki, vastag kötött gyapjú kesztyű, kínai puficsizma, egyik kezében egy rajztábla, rajta műanyagba csomagolt iromány, másik kezében egy 60 cm hosszú fehér váza, teletömve vörös rózsával. Nem kellett gondolkoznom rajta, hogy rájöjjek, nem a kedvesét várja a csokor rózsával.
Ahogy készülődtem, hogy kiszálljak az autóból, sietős léptekkel indult meg felém. Ahogy a szemünk összevillant, megértettem a szavannák menekülő vadjainak zaklatott lelki világát. A hiéna, és az előle menekülő vad. Tudtam, csak elkerülő hadművelettel tudok csak tőle megszabadulni, ezért előrántottam telefonomat, és látványosan elkezdtem SMS -t írni. Tulajdonképen névtelenül, hülyeségeket gépelve próbáltam magamnak töredéknyi időt szerezni, miközben végig tudom gondolni, hogyan tudnák szabadulni a leselkedő veszély elől.

Szerencsém volt!

Egy gyengébb, kevésbé felkészült autós állt be pár autónyira tőlem. A motort leállította, és rögtön ki is szállt a kocsiból. A hiéna erre a pillanatra várt. Ugrott, és támadott. A szerencsétlen sofőrnek lehetősége se volt a menekülésre!

Eközben én egy ügyes testcsellel kipattantam a kocsiból ,folyamatosan szemmel tartva üldözőmet, miközben egy kocsiért nyúltam.

Sikerült!

Eléggé távol kerültem tőle, lemondott rólam! Lehajtott fejjel kullogott vissza a sűrűbe, hogy újabb áldozatokat keressem magának.

A bevásárlást követően már felkészült, hogy újra menekülnöm kell. Egy másik fenevad is elkezdett portyázni, veszélyesebb, trükkösebb fajta.

Negyvenes, közepesen elhízott, mindenre felkészült, jártas az emberfogásban!

Ahogy a kocsi felé közeledtem, elindult felém. Gyors helyzetfelmérés és a pitagoraszi tétel segítségével tudtam, hogy hamarabb fogok odaérni, így van esélyem a menekülésre. Sajnos nem számoltam bele a "bevásárlókocsi tényezőt"! Sikeresen bedobáltam a csomagtartóba mindent, amikor már csak pár méterre járt.

Akár be is pattanhattam volna a kocsiba, de a 100 forint az 100 forint. Gyorsan nekitámaszkodtam a bevásárló kocsinak, és visszatoltam a tárolóhoz.

Eközben oda – oda sandítottam az autóhoz. A hiéna felkészült! A bal első ajtóhoz állt, fázósan markoltam a fehér cserepet, miközben engem kémlelt. Én a jó öreg telefonnal szöszmötölős módszerhez folyamodtam. Az előzőleg el nem mentett SMS -hez kezdtem hozzáírni pár sort.

A hiéna nem távozott!

Töröltem a sorokat és a névjegyek között kezdtem kutatni.

Andrási, Balogh, Csipszer, Dobrocsi, Érsek… …Szigeti, Tóth… … Vass, Zombori. Nincs több!

A hiéna nem tágított! Kellettem neki! Talán a szürke vászonkabát, talán a csillogó USB kulcs az oka ami a műszerfalból lógott ki, de megrészegítette a hiénát az érzés, a vadászat ősi ösztöne!

Ez már az idegek harca volt! Én a névjegyekkel-, Ő a rajztáblával szöszölt, miközben próbálta az üldözött mozdulataiból kikövetkeztetni, hogy merre induljon el!

Óvatosan elindultam, nagy ívben megkerülve a kocsikat. A hiéna követett a szemével. Próbálta felmérni, mennyit lehetne egy jól sikerült színielőadással kikönyörögni Tőlem.
A kocsikat kerülgetve, egyre távolodtam. Ekkor a hiéna is elindult, fejben kalkulált, kereste a pontot ahol össze tudunk akadni. Ízlelgette a könyörgő szavakat a szájába:

"Tudna segíteni? Rákos gyerekeknek gyűjtök, néhány ezer forinttal életeket menthet!"

Tisztába volt vele, hogy a megélhetésért, a túlélésért mindent meg kell tenni! Nem érdekelték igazán a rákos gyerekek, nem érdekelte a kínszenvedés, amit ezek a gyerekek minden nap megélnek! Neki csak a haszon volt fontos! 30 szál rózsa a nagybanin 6000 Ft. Pár papír az adakozóknak lefénymásolva 1000 Ft.
Ha 8 embert sikerül megállítania és rávenni, hogy adakozzon, már érdemes volt kijönnie az áruház elé! Nem volt mit vesztenie, könyörtelenül, pofátlanul, a sajnálat álcája mögé bújva próbált kicsalni pénzt mindenkiből, aki kicsit többet vásárolt egy kenyérnél, pár liter tejnél!

Nyolc ember semmiség! Napi 30.000 ember közül 8 ember mindig akad, aki hisz a mesékben. Aki hisz abban, hogy a pénz, amit adakozik, beteg gyerekekre lesz elköltve. Játékokat, orvosi műszereket vásárolnak belőle!

A hóban lassan tudtam csak haladni, de úgy lépkedtem, hogy a hiéna is egyre mélyebbre süllyedjen a hóba. Elérkezettnek éreztem az időt a kitörésre. Kipattantam egy autó mellett az eltakarított útra, és sietősen-, de nem futva odaléptem az autóhoz. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és beugrottam.
Ahogy becsuktam az ajtót, akkor ért oda a hiéna. Hidegtől kipirosodott arcával benézett a szélvédőn keresztül, majd a bal oldali ablakhoz hajolt, és elkezdte kántálni megszokott imáját, miközben az arca mellé emelte egy zacskóba csomagolt majdnem kopasz kislány fényképét. Hangosan kiüvöltöttem: NEM!
A gázra tapostam és gyorsan kifaroltam a letakarított útra. Ahogy a visszapillantóba pillantottam, láttam, hogy ernyedten ejti maga mellé a kezét.

Nem én lettem a nyolcadik!