Hajnali álmom

Ma hajnalban a következőt álmodtam.
A gyerekekkel egy épületben voltunk. Az épület belseje egy szállodára emlékeztetett, ódon külseje volt, portával, meg lifttel. Én egy nagy heverőn ültem, és vártam valamire, a gyerekek eközben az aulában szaladgáltak.
Egyszer csak megjelent mellettem két, húszas éveik közepén / végén járó lány és megkértek, hogy menjek velük. Egyik vékony testalkatú volt, nagy barna szemekkel, barna göndör hajjal, enyhén kreol bőrrel. Rajta farmer nadrág volt, és egy szellős felső. A másik lány normál testalkatú volt, szőkésbarna hajjal, narancssárga pólóban, és bugyiban. Elindultunk kifele az épületből. Ahogy kiértünk, láttam, hogy egy nemesi család kastélya lehet valamikor. Elindultunk egy poros úton, elől a vékonyabb lány, mögötte ketten poroszkáltunk a narancssárga pólós lánnyal. Főként vele beszélgettem. Egy faluhoz értünk, majd ott is tovább mentünk egy poros úton.
Egyszer csak kiértünk a faluból, és egy földúton mentünk tovább, amíg oda nem értünk egy elhanyagolt (vályogból tapasztott) viskóhoz. A lányok megkértek, hogy menjek be velük. Bent már a vékonyabb lány kezdett el beszélni. A házban kellemes hűvös volt, nem úgy, mint kint ahol kifejezetten augusztusi hőség volt. És én akkor döbbentem rá, hogy már nagyon régen eljöttem a gyerekek mellől, és ott hagytam Őket egy teljesen idegen helyen!

Itt ébredtem fel, valószínűleg amiatt a tudat miatt, hogy egyedül hagytam a gyermekeimet!