a magyar mentalitásról

Két hete bementem egy, a lakásunktól nem túl távoli céghez, akik Érd egyik legismertebb ablak-, ajtó kereskedése. Elmondtam, hogy az ablakhoz szeretnék fehér könyöklőt vásárolni. Átnéztem a lehetőségeket, majd megrendeltem négy darab könyöklőt. Kértem, hogy vágják méretre, hogy megkönnyítsem a saját dolgomat. A hölgy azt mondta, nagyjából egy hét múlva fognak elkészülni a megrendelt dolgok. Ezután megkérdezte, hogy ki akarom -e fizetni a teljes összeget, vagy előleget hagyok csak ott. Mivel nem akartam túlbonyolítani a dolgomat, ezért kifizettem a helyszínen. Valószínűleg itt rontottam el! A hölgy megígérte, hogyha elkészül, akkor jelezni fognak nekem telefonon.

El tellett egy hét ,a telefon nem jött. El tellett majd két hét, és még mindig nem hívtak a cégtől.

Ekkor felhívtam őket, hogy ugyan már mondják meg, mi tart 2 hétig egy könyöklő levágásában??? A telefont kezelő úriember nem tudott nekem segíteni, mert nem tudtam bediktálni a szerződésszámot, de eszembe jutott a hölgy neve, akivel a szerződést kötöttem. Azt ígérték, visszahívnak. Több mint egy óra múlva valóban visszahívott a hölgy, és jelezte, hogy elkészült a könyöklő, lehet érte menni. Szomorúan konstatáltam, hogy arról az aprócska tényről elfeledkezett, hogy azt ígérte, fel fog hívni, ha elkészülnek. Rendben, mondtam, akkor másnap reggel bemennék érte, 8 órára, mert a cég nyolckor nyit! Hangsúlyosan mondtam a nyolc órát, mert ha nem pontosan érek oda, akkor fél órát kell várnom a következő távolsági buszra. Reggel összeszedtem magam, mindent előkészítettem, hogyha megérkezek a cuccokkal, akkor utána rögtön le tudjak rohanni a buszmegállóba.

7:56 -ra értem a cég telephelyére, de egy árva lelket se láttam. 8:06 -kor még mindig a zárva tábla volt az ajtón, mozgást pedig nem lehetett látni az épületben.

8:10 -kor egy embert láttam, amint kicsit távolabb pakolászik. Egy perc múlva feljött és közölte, hogy ő a raktáros, nem neki kellene az üzletet nyitnia. Mondtam, hogy pont jó emberrel találkoztam, hiszen nekem már ki van fizetve, csak el kellene vinnem!

Sajnos az nem lehet! – közölte, miközben én az orra előtt lebegtettem a befizetési bizonylatot. Meg kell várni az ügyintéző hölgyet. Közben maga elé mormogva azt mondta, hogy jellemző, hogy csak ő ér mindig nyolcra be.

8:15 -re végre megérkezett az ügyintéző hölgy is, aki csak annyit mondott: Jaj igen, ki van már fizetve, ki lehet adni!

8:17 -re hozzá jutottam a könyöklőkhöz, és természetesen az orrom előtt ment el a busz, pár perccel később!

Tanulság:

1. Ennél a cégnél soha többet nem vásárolok!
2. Legközelebb csak előleget fogok kifizetni, így nekik is érdekük lesz, hogy menjek a termékért!
3. Ha nem lesznek ott időben, akkor percenként fogom felhívni az illetékest!