Türelmetlenség

A villamos és a metró tökéletes példája annak, hogy az emberek mennyire türelmetlenek egymással. Idős bácsika kalapban és bottal állt a villamosmegállóban. Látszott rajta, hogy sok dolgot megélt már, ráncai mélyek voltak, haja és bajusza szinte fehér, görnyedten támaszkodott botjára. Egyedül a szemein látszott, hogy gondolataiban még mindig fiatal! Ahogy megérkezett a villamos, a tömeggel együtt Ő is elindult a kinyíló ajtó fele. Lassú lépteivel odatipegett, majd a botjára támaszkodva lépett az alacsony padlós villamos belsejébe. Lassúsága a mögötte állókat felbosszantotta, és mint egy hatalmas embertömeg, a bácsit bepasszírozták a villamos gyomrában lévő embermasszába. Megkapaszkodni se volt ideje, arcával egy középkorú hölgy vállába fúródott. A hölgy morcosan arrébb taszította. Ekkor sikerült csak megkapaszkodnia, és a hölgy felé egy "elnézést hölgyem" -et mondania. Azok, akik belökték, kényelmesen elfoglalták kedvenc helyüket, és szégyentelenül várták, hogy a villamos ajtaja bezáródjon. A villamos még 2 percig vesztegelt a megállóban!