Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek

Eszter tegnap tökéletesen rávilágított arra, hogy ez a blog azon kívül, hogy egyfajta személyes napló, egy nagy és nyitott könyv a világra. Hogy miért jó ez nekem? Tudja a fene! Talán jó érzés tudni, hogy van, aki olvassa. És ha olvassák a blogot, akkor írok is, hiszen csak akkor fogod Te, nyájas olvasó továbbra is látogatni a blogot!

Nem utolsó sorban egy blog arra is jó, hogy az embernek adjon egyfajta önkontrollt. A bejegyzéseket ritkán szoktam végig gondolni, ahogy jönnek, úgy jönnek. Ha 1-2 nap múlva, esetleg fél év múlva visszaolvasom, már egészen másként, szinte kritikus szemmel böngészem. És akkor már fel tudom mérni az akkori állapotomat hideg fejjel. Így lehetőségem van arra, hogy végig gondoljam, mit csináltam rosszul, vagy mi volt az, amit rosszul gondoltam!