Kapcsolatok

Néha úgy érzem, hogy az ismerőseimhez, szeretteimhez, általában a velem kapcsolatban volt / lévő emberekhez fűződő emlékeim olyanok, mint egy fa törzse. Évente (havonta, hetente), új- és új évgyűrűk jelennek meg rajta. Az én emlékeimben is az emberek mint évgyűrűk jelennek meg.
Vannak olyanok, akik éppen csak látszanak, azok akik csak egy pillantás, egy kézfogás, egy beszélgetés erejéig voltak részei az életemnek.
Vannak folyamatosak, akik az évek, évtizedek során újabb- és újabb nyomokat hagynak bennem. Ők azok akik mindig mellettem voltak-, vannak-, és lesznek is. Ha testben nem is, de tudod, hogy lélekben és gondolataikban kitartásra ösztönöznek. Ezek az emberek az én fám legerősebb rostjai. Általuk váltam igazán azzá, aki vagyok.
Vannak akik vékony, de annál erőteljesebb nyomot hagytak az életemben. Ezek az évgyűrűk szinte már olyanok, mint a bicskával vésett üzenetek a fatörzsben. Halványulnak, gyengülnek, de évtizedekig-, akár évszázadokig is ott maradnak. Bennem is mély, örökké "izzó" nyomot hagytak. Kitörölhetetlen jelet, amelyre az életem során sokszor emlékezni fogok. Ezek az évgyűrűk, amitől színessé vált az életem. Nélkülük szürkébb és érzelem mentesebb lett volna a létem.
Az évgyűrűim némán jelzik az idő múlását, a lét szörnyű végkifejletét, ami nem más, mint az elmúlás. Hogy én milyen nyomokat hagyok mások évgyűrűiben, nem tudhatom…