BKV szösszenet

Minap a 86 -os busszal robogtam a Kosztolányi Dezső tér fele. A tér előtti lámpánál pirosat kapott a busz. Miközben vártuk a zöld jelzést, egy felettébb illuminált állapotban lévő úr lépett oda az első ajtóhoz, és dörömbölni kezdett rajta. Amikor a sofőr odanézet, az úriember jól érthetően jelezte karlendítésekkel és egyéb jelekkel, hogy a sofőr legyen szíves kinyitni az ajtót, mert ő most fel akar szállni.

A buszvezető egy darabig komoran nézte, majd az arcán apró mosoly jelent meg. Odanyújtotta a kezét az ajtónyitóhoz, és azzal a mozdulattal a sofőrt az utasoktól elválasztó ajtót is félrehúzta. Amikor az első ajtó nyitódni kezdett, a részeg férfi hátrább hőkölt egy kicsit, valószínűleg ő sem számított rá, hogy az arroganciájával ezt el tudja érni!

Ekkor a bajszos, ötvenes éveiben járó BKV alkalmazott hangosan kiüvöltött:

Az anyád picsáját! 

– majd azzal a mozdulattal az első ajtót bezárta a hoppon maradt utas előtt. Pár másodperc múlva zöldre váltott a lámpa, és már csak a tükörből lehetett látni, hogy a szesztől megtántorodott férfi szitkokat ordít a busz után!