Tanulni nehéz!?

Emlékszem rá, hogy gyerek koromban mennyire utáltam tanulni. Utáltam tanulni, mert nem ösztönzött rá senki és semmi. A tanárok beskatulyázása se sokat segített a helyzetemen. Aztán ösztönösen ráéreztem arra, hogy az elmondott anyagot hogyan kell úgy visszaidézni tanulás nélkül, hogy legalább görbüljön az a fránya jegy. Ezen tudásomat aztán szépen tovább fejlesztettem, és később döbbentem csak rá, hogy ez is egyfajta tanulás. Megtanultam annyira összezsúfolni a kapott információkat, amennyire csak lehet, továbbá ráéreztem arra, hogy különböző részinformációkból hogyan kell egy majdnem teljes információt összeállítani.

Ez a tudás máig is segít abban, hogy viszonylag gyorsan rájöjjek a szoftverfejlesztés során fellépő hibák okára. A munkatársak sokszor csak azt látják, hogy egy – egy feladaton ülök több napig is, de nem haladok vele. De nem tudják, hogy én amíg „ülök” egy feladaton, fejben összeállítom a részleteket, és amikor nekikezdek a munkának, már csak le kell írnom, mert a fejemben teljesen összeállt a kép. 

Úgy veszem észre, hogy Nóri is ezt az utat járja. A gondolatai csaponganak, úgy tűnik, mintha nem figyelne semmire és senkire, de ha egy kicsit komolyabban kérjük számon, akkor rögtön vissza tudja adni a megfelelő választ. Gabónál ezt a fajta tudást még összegyúrta egy nagy adag szorgalommal és ösztönös precizitással. Ezért van az, hogy Nóri jegyei hullámzóak, Gabó jegyei pedig rendre jók vagy kiválóak. 

Ettől függetlenül büszke vagyok mindkettőjükre, mert okosak és kedvesek…