Sebesség

Az áprilisi szép belekapott a hajába. Gyors volt, és szabad. Az út egyenes volt, sehol egy autó, mintha a városon kívülre nem merészkedtek volna a négykerekűek. Halhatatlannak érezte magát. Az elmúlt időszak legszebb napja volt a mai. Mögötte ült a lány, akibe szerelmes volt, alatta egy 1500cm3 Suzuki berregett. A sebesség mámorától barátnője hangját alig hallotta.

– Kérlek, lassíts egy kicsit!

Nem akarta elrontani a pár percnyi adrenalin fröccs adta kábulatot a lassítással. Az út beszűkült, mintha egy csövön keresztül nézte volna a világot. Fülébe zúgott a vér, és élvezte, hogy arcába hasít a langyos tavaszi szellő. A falu határa egyre közeledett, már csak 2 km -re voltak, de szerette volna megismerni a motor igazi határait. Még egyet rántott a sebességen, és a motor, mint egy megsarkantyúzott paripa, ugrott egy nagyot. 220 km/h! Sose száguldott még ilyen sebességgel. Mámorosan kapaszkodott a kormányrúdba, és már nem érdekelte semmi. A kék ég és a szénaföldek határa elmosódott, kékes – zöldes – sárgás egyveleggé olvadtak.

A fekete árnyat csak egy pillanatig észlelte! A következő pillanatban barátnője lábát, majd a szerteszéjjel repülő motordarabokat látta. Aztán fájdalmat érzett, hatalmas fájdalmat. A feje szét akart szakadni, mintha a testét forró olajba mártották volna, majd egy teherautó száguldott volna végig rajta.

Aztán csak sötétség… Nagyon sokáig sötétség.

A helyszínelők nem sokat találtak meg a kóbor kutyából. Mintha szétrobbant volna az ütközés pillanatában.
– A lány a helyszínen életét vesztette. A motort vezető fiatalembert súlyos koponya- és végtag törésekkel illetve belső sérülésekkel szállították a kórházba. Féknyomokat nem találtunk, ezért csak a jármű állapotából tudunk következtetni arra, hogy a motor milyen sebességgel ment a baleset pillanatában.

Késő ősz volt. Csípős szelet hozott a szeptember. A bal keze sajgott, ahogy a motoros tolószék irányítókarjához taszította a tenyerét. Sikerült megmarkolni az irányító kart.

A tolószék elindult, lassan, komótosan.