Bátraké a szerencse

Bátraké a szerencse, szokták mondani, de arról még nem olvastam, hogy balgáké a szerencse! A mai csodás hóesést követően teljesen bedugult a forgalom mind az M7 -en, mind az elvezető utakon. Gondoltam, szerencsét próbálok, és Budaörs hátsó fertályán jutok el a Tűzkő utcába. Minden rendben ment, sikerült a GPS -t beizzítanom, és mutatta rögtön, hogy 600m -t kell csak megtennem, és rá tudok fordulni a hőn áhított Gazdagréti útra. Elindultam egy igen keskeny és nagyon meredek úton. Előttem egy hátsókerék meghajtásos autó döcögött, félelmetesen balra – jobbra imbolygva a hátsóját. Ahogy emelkedett az út, úgy vált egyre veszélyesebbé a kilengése az autónak az orrom előtt. Biztonsági okból hagytam 5-6 méter távolságot. Ekkor azonban újabb probléma támadt. A szembe jövő autósok (szám szerint kettő) úgy döntött, hogy lefele sürgősebb, mint felfele, és villogtatva, dudálva követelték a felfele tartóktól (szám szerint 10), hogy álljanak félre. Rögtön tudtam, hogyha az előttem harangozó autó megáll, akkor többet nem tud elindulni. ÉS MEGÁLLT! a szembejövő két autó gurult lefele, majd mikor elhaladtak mellettünk, a kisteherautó megpróbált újra elindulni a jéggé passzírozott havon. Semmi. Meg se mozdult. Az agóniát kb. 10 percig néztük, ekkor valaki szólt az úriembernek, hogy mi lenne, hogyha félreállna, hogy a mögötte (ekkor már 25 -re ) felduzzadt autót elengedné. Még 10 perc kísérletezés után belátta, hogy nem fog menni, ezért félreállt.
A 600 méteres utat 30 perc alatt sikerült megtennem, köszönet érte balga barátunknak!