A köd

Furcsán tompít mindent. Tompítja a hangokat-, a fényeket-, az alakokat. Mint egy mágus, aki eltüntet tárgyakat, átalakít dolgokat, így varázsolja el a Dunapartot is.
A víz csobogása szöszmötöléssé válik, a fák árnyai imbolygó óriásokká nőnek.
Nem véletlen az, hogy a természeti népek félve tisztelték! Sok szólásban, mondásban fedezhető fel misztikus képessége.
Nekem a köd fiatal korom egy vidám, gondtalan időszakát idézi meg. Azoknak az embereknek az arcát, hangját, mozdulatait, akikkel együtt élveztük a gondtalan diák létet.
Szeretem a ködöt, és tisztelem mint mindent, amit a természet ilyen monumentálisra alkotott.